Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1872
6 Épen ezen időtájban érkezett volt ide Szabó József, b. Vay Miklós tábornok családjával, ifjú báró Miklós és Lajos növendékeinek művelését befejezendő. Ezen müveit férfiú, miután felsőbb tanulmányait a honi főtanodákban s a báró költségén a heidelbergi egyetemen befejezte, Yverdunban mint segédoktató Pestalozzi oldalán a nevelési s főkép oktatási rendszert egy évig tanulmányozta. Szabó János hazánkfia, miután növendékei Pestalozzi elvei szerint »Solemn« elkészültek, velők Pestre jött, s itt Schedius Lajossal kezet fogva, azon elvekkel az itteni magán- és közoktatással foglalkozókat élőszóval és Írásban megismertette. Szabó János 1817-ben a városban a testgyakorlatokat is folytatni akarta a Sváicból magával hozott rajz- és tornatanitó Egger Vilmos által. Ezt megtudván gyülekezetünk egyik jeles tagja, Fuchs Keresztély, a báró Vay szomszédságában létező üres telkét ezen czélra felajánlotta, azon kikötéssel, hogy a helyiséget közösen felszerelvén, nemcsak nagyreményű fiai, hanem az iskolának egyéb növendékei is a testgyakorlatban részt vehessenek. S ezen idő óta Fuchs Keresztély buzgósága nöttön nőtt élete végső napjáig küzdve az előítéletek nagy hatalmával. Az 1810-diki ínséges évben keletkezett s a fenséges Hermina főherczegnő (István föherpzeg s Hermina föherczegné szende anyja) fővédelme alatt álló női jótevő egyletnek két nemeslelkü tagja, özv. b. Wenkkeim Karolina és Krausz Erzsébet hason érzelmű nőkkel és hajadon Liedemann .Máriasegítségével 1817-ben rövid idő alatt 20,000 ftot meghaladó tökét gyűjtöttek s az elöljáróknak adták által azon kérelemmel, hogy azt a felsőbb leányiskolának alapítására használnák fel. Ennek következtében a haladó gyülekezet e kívánatnak örömest megfelelt; Willcrding Jakab-ot a felsőbb leánynövelde tanítójául 1818-ban meghívta, s ennek müveit nejét a női kézi munkák vezetésével megbizta. Hoffmann osztályából, mely már a középtanodához számíttatott, a nagyobb leányok áthelyeztetvén, a fiuk a latin nyelv elemeit Bröder útmutatása szerint német nyelven tanulták, minthogy ez a íigyermekek többségének anyanyelve volt. Pestalozzi elvei napról-napra terjedvén, azokat Folnesics budai magánnevelő, az 1817. évi tudományos gyűjtemény első füzetében megtámadta, mint olyanokat, melyek az indifferentismusra, vattastalanságra vezetnek. Ezen megtámadásokra felelt ugyan Schedius, de Folnesics folytatta polémiáját Kant, Fichte, Schel- ling s Pestalozzi ellen. (A reactio különben is a Wartburg-féle nyomozások után megszorító a kidföldi egyetemek látogatását. Mindkét felekezetű theologusaink számára a bécsi protestáns theologiai intézet nyittatott meg.) A gyöngélkedő Hoffmann Péter segítségére 1819-ben Stuhlmütter hivatott meg. 1821-ik évi májushó 24-én épen a harmadik püspöki látogatás alatt, midőn a fi un övt nd i h : j 85-re, a leánykáké 3<)-ra emelkedett, a derék Hoffmann Péter sírba szállott. A gyülekezet még Hoffmann Péter életében a nyelvészeti osztály kiegészítéséről gondolkozott, külön órákban taníttatván a latin nyelvet. Most siete kiegészíteni az iskolát. Mert Sartoris Sámuel, gróf Ráday Pál titkára, 6u00 írtból álló, »szájától megtakarított tőkéjét« a gyülekezet pénztárába letette, hogy ez haláláig 6% kamatot fizessen, halála után pedig 5000 frt. a latin tanoda alapjához csatoltassék s 1000 írt. testvérének fizettessék. Mások is járultak a ki; gymnasium befejezéséhez s Hoffmann megürült helyét az eddigi segédre bizták, saz vj kétéves tanosztály vezetésére engem, e sorok íróját, hívtak meg, ki 1816- és 1817-ben Pesten mint magán- n£^^yyyj]ßj]^^£^£i£flU!^j|jyjA^iij^iiÖÄiiiiartner Márton, a kivel évek óta különös viszonyban és levelezésben állottam vala, a gyülekezet figyelmét reám forditá, minélfogva az elöljárók 1821. okt. 7-én bemutatónak a gyülekezetnek, 15-kén pedig bevezetőnek a szüle tanterembe, a hol alig 15 növendéknek vala helye. Az iskola igazgatását az iskolai tanácskozmányra (conferenz) bízta, melyben a tanfelügyelő elnöklete mellett az összes tanítók és az iskola barátai és ápolói jelenlétében minden héten kétszer háromszor tanakodának az iskola belső s külső ügyeiről. A felügyelő ezen tanácskozmányokat az oktatás-nevelési főelveknek fejlesztésére használta fel, az oktatók pedig ezekben az oktatás közben észlelt tapasztalatokat közlék. A felügyelő nem restéit a tanitás közben az osztályokban megjelenni s itt a tanítókat egyik vagy másik tanosztályban helyettesíteni; a gyülekezet pedig az igazgatói teendőket a választmányra bizván az
