Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1870
désre mindnyájan elismertnek nyilatkoztatják azt, miszerint az ismeret és tanulás nem egyéb mint visszaemlékezés azon absolut fogalmakra, melyeket lelkünk még e földi élete előtt megismert volt (p. 91 E.); s viszont Simmias ismétli, hogy ellenvetése abban áll, mikép a lélek nem egyéb mint a test összhangja, harmóniája, mintegy zenéje, egysógpontja és élettörvenye s azért a testtel együtt maga is elpusztulni kénytelen ; Kebes pedig azt mondja ellenvetésének, hogy Sokrates a mondottak által csak a lélek testnél huzamosb életét, de nem öröklétét bizonyitá be. Sokrates, ekkép tisztába jővén az ellenvetések lényege felől, legelőbb is Simmiasnak felel, (a élfejezettől egészen a 43-ig) és kimutatja, mikép az ő állítása, mely szerint a lélek nem volna más, mint a test összhangja következő négy fontos ok miatt nem állhat meg, mert : 1. (p. 92 A -E.) egyenes összeütközésbe jő azon saját maga által is elismert igazsággal, mely szerint a lélek önállóiag létezett még testtel való felruház tatása előtt, mert hisz a zene, az összhangzat csak is egy anyagi hangszer feltétele mellett és után képzelhető, s csak is annak működése folytán jöhet létre. Mivel azonban ä lélek már a test előtt létezett : következik hogy a lélek a test összhangjának nem tekinthető. 2. Továbbá (p. 93 A és B), — folytatja czáíolatát. Sokrates—- az összhangzat (ÄQyovia) mindig fokozattal is jár, miután létezhetik teljes, de létezik kevésbé tökéletes összhang is. A lélek ellenben, mint absolut fogalom; fokozati különbséget nem enged, s minden átmeneti kulönféleségek kirekesztésével csak vagy lélek, vagy nem lélek lehet; úgy hogy e két fogalom t. i. a lélek és összhang, ismét nem lehet egymásnak megfelelő. 3. (p. 93 C — p. 94 B). Helyesen szokták ugyauis nevezni az erényt a lélek benső összhangjának ; de nem egyeztethető össze ezen nézettel ama állítás, hogy maga a lélek ismét csak a testi elemeknek volna összhangja, mert hisz akkor az összhangok összhangjának is kellene léteznie, vagy minden léleknek, azért mert lélek, az említett összhanggal, az, erénynyel is kellene birnia, minek a tapasztalás ismét ellenkezőjét bizonyítja. 4. (p. 94 B — a 43. fejezet végéig). Végre Simmias ezen nézete által határozottan ki volna re- kesztve a lelki és testi, a szellemi és anyagi közötti ellentét, mert hisz akkor az, a mit léleknek, szellemnek mondanak, nem volna egyéb mint a testieknek úgy szólván összefoglalása. Már pedig határozottan kimutatható a kirívó ellentét és folytonos liarcz a lélek és test között, főkép midőn az erkölcsi meggyőződést és fogalmi bölcseséget az érzéki vágyak és érzéki csalódások ellenében érvényre juttatjuk, A szellemi, lelki világnak tehát önállónak kell lennie a testitől; ezen önállóság pedig nem volna képzelhető, ha a lélék csak a testinek benső összhangja és összefoglalása volna. Ezzel Simmias nézetét eléggé megczáfoltuak tekintvén, Sokrates Kebes ellen fordul, s az ö ellenvetésének megczáfolását, vagyis a lélek örökkévalóságának bebizonyítását igen nehéz feladatnak nyilvánítja, mivel ezen tárgy szoros összefüggésben áll azon tannal, mely az összes mindenség keletkezését és származását kutatja és tárgyalja. Sokrates tehát kijelenti, hogy mielőtt Kebes ellenvetésére megfelelne, röviden el akarja beszélni, mikép járt ő e tárgy körüli kutatásaiban : ifjúságában — úgymond — a természetbölcsészetnek szentelé magát s eleinte örömmel törekedett megismerni, honnan ered minden változás az érzéki világban ; de végre is ki nem elégittetvén az eredmény által, kilépett a természetbölcsészek iskolájából, mivel azok adatai semmit sem voltak képesek megmagyarázni. Ezután egyszerre mintegy villámtól érzé magát érintetve, midőn Anaxagoras jelszavát hallotta, miszerint az ész az, mely mindent rendez és kormányoz. Most tehát teljesülni remélte azon óhajtását, mely szerint ezen bölcsész tanrendszeréből meg fogja ismerhetni az okok és czélok közti valódi benső összefüggést, az idöszerinti egymásutánból folyó külső összefüggésnek átellenében. Azonban újra csalódott. Mert bár Anaxagoras az észt, mint minden dolog kútfejét és forrását, tana élére állitá : azt mégis a természet tüneményeinek magyarázatára mit sem használja, sőt inkább ő is, mint a többi természetbölcsészek, mindent ugyanazon kategóriákra t. i. a meleg, hideg, száraz, nedves s. a. t. vezérfogalmaira igyekszik visszavezetni. Ekkép várakozásaiban mindenütt csalódva, a külső világ szemléletétől visszahúzódott a fogalmak értelmezésére, de korántsem azon értelemben, mintha ezen lépésével a valódi lényegtől a puszta képek és a látszat vizsgálatára tért volna át, sőt inkább azon meggyőződésben és annak biztos érzetében tévé azt, hogy a fogalmakh&n van a dolgoknak valódi lényege meghatározva s összefoglalva. Ezen közbeszőtt elbeszélés, — mely Platónak Sokrates személyére átvitt kifejlődési menetét tárja 10
