Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1870
9 Ezen teljesen keresztltlvitt és befejezett bizonyítékokhoz a lélek halhatatlanságának igazolására, Sokrates még mintegy függelékül a következő erkölcsi elmélkedéseket csatolja (a 30. fejezettől a 34-ikig) : A lélek ezen önállóságát a testnek által ellenében akkor fogja legjobban megóvni, és a halál utáni időkre is biztosítani, ha már e földi életének folyama alatt azon van, hogy az érzékivel való összeköttetést lehetőleg kerülje, s már e földi élet alatt lehetőleg távol tartja magát minden érzéki befolyástól. Ez esetben a lélek a testtől való elválása után önállóságra és erkölcsi tisztaságra emelkedik; ellenkező esetben pedig a szabaddá lett lélek oly lényekkel keres összeköttetést, melyek jellemének leginkább megfelelnek, tehát az érzékiséget képviselő aljas állatokkal. Csak a valódi bölcs lelke emelkedik fel halála után a teljes szabadság- és boldogságra. Az utoljára érintett erkölcsi elmélkedések, a lélek előbb bebizonyított halhatatlanság eszméjére támaszkodva : oly nagy hatást gyakorolnak a jelenlevőkre, hogy, midőn Sokrates bevégezve beszédét elhallgat, az egész gyülekezet felett megható csend uralkodik. Csak Kebes és Simmias váltanak egymásközt beszédet, mire Sokrates felkéri őket, hogy közöljék vele, a mi őket foglalkodtatja. De ők egy ideig haboznak és nem merik kimondani, hogy még mindig nincsenek teljesen meggyőződve a felhozott bizonyítékok helyessége felöl. Mindezek elbeszélője Phaedon közbeszövi itt annak leírását, hogy mily kellemetlen behatást gyakorol az összes hallgatókra azon körülmény, mikép Sokrates, világos bizonyítékainak még most is ellenvetésekkel kell találkozniok. Simmias ugyanis, legyőzve habozását, következő ellenvetéssel lép elő : Sokrates, — mondá ő — a lelket mint láthatlant és egyszerűt, a testtel, mint látható és részekből összetettel, helyezi ellentétbe ; de ugyanezen ellentétet lehet kimutatni a Zene, az összhangzat (ányoria) és a vele viszonyba állított anyagi állományú hangszer, például a lant (lyra) között is, úgy hogy e felfogás szerint aztán a lant maga teljesen megfelel a testnek, a lant hangoztatása, a zene (á^fiovia) pedig a léleknek, mely akkor mintegy a test összhangjának tekinthető. Szerinte minden, mit Sokrates a test és a lélek egymás közti viszonyáról felhozott, ép úgy átruházható a zene (az összhang) és hangszer ezen összefüggésére is. Úgy de ezen összefüggésről tudjuk, hogy ámbár a zene és összhangzat magasabban áll a lyra anyagi (érzéki) elemeinél, mégis azonnal megsemmisül és többé lehetlenné válik az összhang, mihelyt a lyra anyagi elemei megsemmisültek. Joggal kérdezheti tehát, — folytatá Simmias — váljon nem áll-e ugyancsak ez a leiekről is, mely szerint az csak ezen földi test élettörvénye volna ? ' Simmias szavai után Kebes szintén egy ellenvetéssel áll elő, mely következőben áll : Ismerjük el — mond ö — hogy a lélek magasabban áll a testnél, s hogy az örök és változatlanhoz sokkal hasonlóbb mint a test, de azért ezen felsőbbsége a test felett csak azt bizonyítja, hogy létele tartósabb és huzamosb lesz mint a testé, de nem bizonyítja azt, hogy az valóban örök életű is. Mprt miért ne lehetne — folytatá tovább, — a léleknél ugyanazon eset, mely a ruhánál áll, miszerint valaki elviselhet testén egymás után több ruhát és teste tartósabb lesz azon ruhák mindenikénél; de végre azon ruhával együtt, melyet valaki legutóljára s közvetlen halála előtt viselt, egyúttal maga a test is felbomlásnak indul, legtöbb esetben az utoljára viselt ruha még túléli a testet. Ugyancsak ez állhat a lélekről is, mely szerint az a testet képes ugyan túlélni, sőt talán élete több test élettartamát múlhatja felül, de végre mégis bekövetkezhetnék, hogy egyszer a test halálával a lélek megsemmisülése is bekövetkezik. Ezen ellenvetésekre, mig a jelenlevők bosszúságukat teszik érezhetővé, hogy Sokrates által nyert meggyőződésükben ekkép megzavartattak Kebes és Simmias ellenvetései által, Sokrates még inkább örömét fejezi ki azok felett s kész azokra azonnal megfelelni. Előbb azonban kinyilatkoztatja, miszerint az embernek soha sem szabad hagynia magát ily ellenvetések és fogalmi fejtegetések által kicsinylésre, vagy ép boszanko. dásra ingereltetni, mert az aztán nem egyéb mint az úgynevezett misologia, (/mroloyia), mely ép úgy mint az embergyülölet, gyakori mostoha tapasztalásokból ered, melyeknek az ember kész azonnal általános jelentőséget tulajdonítani. Hogy pedig az ellenvetések megfelelésére áttérhessen, mindenek előtt szükségesnek látja megállapítani, hogy mi tulajdonkép az, miben az állítottak közül Simmias és Kebes is és az összes jelenvoltak egyetértenek, s viszont, hogy mire nézve tevék Simmias és Kebes ellenvetéseiket az ö állításai ellenében ? Ezen kér. A pesti ág. hitv. gymnasium Ért. 2
