Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1869
7 családdal és cseléddel, anyagi és szellemi birtokukkal, dalaikkal, mondáikkal, mythuszokkal s-nyelvűkkel.2 *) Ezen telepités azonban nem egyszerre történt, nem is mindig közvetlenül Norvégiából. A kivándorlók rendesen először a brit szigetekre vonultak és csak innen Izlandba. A brit szigeteken és Groenlaudban divó nyelvek azonban semmi közelebbi rokonságra nem mutatnak a Skandináviái nyelvekkel; a történeti kútfőkön kívül csak rúnákkal teleirt számos kövek, melyek a brit szigeteken is találtattak, tanúskodnak ezen régi, részben igen közel érintkezésről. 2. Az éjszaki nyelvek. Azon nyelvek, melyek rendesen éjszaki vagy Skandináviái nyelveknek szoktak neveztetni, fejlődésük bármely fokán vizsgáljuk is azokat, oly feltűnő rokonságot mutatnak, hogy kénytelenek vagyunk, őket egy forrásra, egy ó-éjszaki vagy ó-skandinaviai törzsnyelvre visszavezetni. Nem igen valószinü, hogy ezen törzsnyelv reánk maradt volna. A német nyelvészek egy része határozottan tagadja ezen törzsnyelv fennmaradását; mások az izlandi nyelvet, mely számos, a XII.—XíV-dik századból származó irodalmi termékekben reánk maradt, tartják ezen törzsnyelvnek. Utóbbiak, kik tehát az Edda, az izlandi Sagak és más irodalmi emlékek nyelvét az éjszaki nyelvek törzsnyelvének kívánják tartatni, és azt vélik, hogy ezen nyelv egykoron egész Skandináviának közös nyelve volt, — ezek főleg következő okokat hoznak fel ezen nézetük támogatására: 1. A régiek az által, hogy ezen nyelvet dönsk tunga (danica lingua) névvel nevezték, maguk is kijelentették a dán, svéd és norvég nyelvek egységét. 2. Az izlandiak saját nyelvöket is igy (dönsk tunga) nevezik, mivel a mostani izlandi nyelvnek a régi éjszaki nyelvvel való azonosságát kijelentik.21 22) 3. A nyelv egysége, mely a dönsk tunga elnevezés által névleg és külsőleg jeleztetik, több izlandi iró feljegyzései által is bizonyittatik, különösen hol azon utat vagy módot kutatják, melyen ezen nyelv Skandináviába jött. Ok ugyanis, régi mondák alapján, azt beszélik, hogy az Azok, egy ázsiai törzs, Odin főisten vezetése alatt, Dániába, Svéd- és Szászországba jöttek, hol letelepedtek, megnősültek és egész Skandináviát elfoglalták.23) Ezen Azok nyelvet is hoztak magukkal, melyet egész Skandináviában kiterjesztettek, és ezen nyelv az, melyet az izlandiak saját nyelvűknek vallanak és dönsk tunga névre! neveznek. 4. Számtalan rúna-felirat találtatott mindazon országokban és szigeteken, melyeket Skandináviához számítani szokás. Ezen feliratok nyelve pedig: a) egy és ugyanaz, és b) azonos az izlandi népnek nyelvével, melyet XII.—XIY-dik századbeli számos irodalmi emlékben bírunk. 5. Igen sok régi elbeszélésben emlittetik, hogy a skaldok (a Skandináviái dalnokok) bejártak minden Skandináviái udvart, mindenütt énekelték dalaikat és a hallgatók mindenütt megértették őket. Tolmács* ki a dalnok, vagy másnak nyelvének megértését közvetítette volna, nem emlittetik soha. 6. Egész Skandináviában egy és ugyanazon nyelvből származnak a hely- és személynevek. 7. Az újabb skandinaviai nyelvek — a svéd, dán és norvég nyelv, a kisebb eltérésű szójárásokkal — csakis az izlandi nyelvből, de ebből minden nehézség nélkül magyarázhatók meg nyelv- és szótani tekintetben. Az izlandi nyelv tehát a skandinaviai nyelvek törzsnyelve. Ezen nézet ellenében következő bizonyítékokkal lép fel az ellenpárt: 1. Az izlandi vagy általában skandinaviai írók nem szabadon választották ezen kifejezést (dönsk tunga) nyelvük megnevezésére, hanem nemcsak szellemileg, hanem anyagilag is emelte és gazdagította az izlandiakat; az égalj, mely akkor még nem volt olyan zord és kietlen, mint mai nap, nem emésztette föl egész erejöket; nagyszámú erdőségek, melyek a hontalanokat az elhagyott hazára emlékeztették, sok hasznot hajtottak a lakosoknak. Most Izland roppant szegény. Csak a partokon laknak emberek ; a sziget közepe, mely a monda szerint széles, kellemes és termékeny völgyekben gazdag, egészen puszta és lakatlan, részben még ismeretlen is. A régi nagyszerű erdőségek, melyek a lakosoknak annyi hasznukra voltak és melyek a szigetet az elemek ellen is óvták, legnagyobbrészt eltűntek már. Az izlandiak szegények és elhagyatottak minden tekintetben ; csak régi nyelvök és költészetük maradt fenn, egy halvány sugár a régi szép időből. 21) Are nagyfontosságú müvét (Izlandinga-bok — Izlandi könyv) ezen szavakkal kezdi meg : „Izland először norvégoktól nyerte lakosságát, Harald Harfagari alatt.“ A Landnámabok pedig (I., 6.) azt mondja, hogy először két norvég férfiú, Ingulf és Hiörleif, telepedtek le a szigeten, midőn Széphajú Harald „tizenkét évig volt király Norvégiában,“ azaz 873. évben. L. Koppen, Literarische Einleitung in die nordische Mythologie, p. 30. 22) Ezen kifejezés (dönsk tunya) igen gyakran fordul elő a régi (izlandi) iratokban ; rendesen a Dán-, Svéd- és Norvégországban divatos nyelv értetik alatta. „A szürke lúd“ név alatt ismeretes izlandi törvénykönybeu egy törvény a nyelv ezen magyarázatán alapszik. 23) L. az úgyn. ifjabb Edda előszavát.
