Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1869
12 azonos. A többi gyarmatokban csak mint élő nyelv volt többé kevésbé hosszú ideig gyakorlatban, mig mindenütt tökéletesen elenyészett, csak a szókincsben találni számtalan norvég elemekre. Kivételt csak egy kis helység tesz a Faröer szigeteken, hol a legrégibb idők óta kizárólagosan csak egy izlandi nyelvjárás használ- tatik. Itt fedezték fel újabb időben azon hires Sigurd-dalokat is, melyeket a nép mesés idők óta a táncz mellett énekelt. 5. Norvégiái irodalom. A norvég munkák, melyekben egy, az izlandi nyelvvel azonos nyelvet találunk, Izlandhoz vagy Norvégiához vagy egyszerre mind a kettőhöz számítandók; mert gyakran Norvégiá ban keletkeztek, hagyományképen átvitettek Izlandba és csak itt jegyeztettek fel Írásban. Ez különösan és kizárólag a régi költészetről áll, a régi Eddáról és a nem-izlandi költőkről egészen a XI. század közepéig. Az izlandi irodalom az éjszaki irodalmak közt a legrégibb, legváltozatosabb és leggazdagabb. A norvégiai irodalomban megkülönböztetendök fordítások és eredeti munkák. Az eredetiekhez tartoznak a (Munch és Keyser által három kötetben kiadott) törvények, továbbá okmányok, egyházi beszédek, és, mit a dán és svéd irodalmak nélkülöznek, egy speculum regale. A törvények a legfontosabb nyelvkincsek közé tartoznak, de távol sem aknáztattak ki elegendőleg. A legrégibb törvénykönyvek Jó Hakon és Fekete Halfdan uralkodása alatt keletkeztek. — Az okmányok (Diplomatarium norvegicum ed. Lange és Unger, Christiania, 4. köt.) nemcsak nyelvészeti, hanem, mint a kor közvetlen tanúi, történeti szempontból is nagybecsüek. Az egyházi beszédeke*, melyek koruk művelődéstörténeti viszonyaira is tanulságos fényt árasztanak, kiadta Unger Cbristíániában. — A speculum regale (Konungs- skugg-tjá, azaz: királyok tükre) kézirata általában a legrégibb kéziratok közé tartozik, melyek reánk maradtak. A munka, alakját illetőleg megbeszéli a legfontosabb világi és egyházi kérdéseket és ügyeket, melyekben egy norvég fiatal embernek, ki udvari hivatalt akar viselni, jártasnak kell lennie. A könyv, tartalmát és alakját tekintve, igen fontos, mert számos adatot közöl a norvég udvar különféle viszonyairól, mint azok a XIII. század kezdetén, mikor a munka keletkezett, léteztek. Kereskedelmi és hadászati szempontból is igen sok érdekeset tartalmaz. De még fontosabb alaki szempontból, mert a speculum regale az, melyben az éjszaki nyelv értekezésben használtaik, és pedig oly ügyesen, oly gazdag szökincscsel, oly folyékony és szabatos irálylyal, mint sehol. A munka Sverre (f 1202.) norvég király közvetlen befolyása alatt készült, szerző maga mondja előszavában, hogy ezélzatosan elhallgatja nevét, hogy az olvasó ítélete a munkában közlött dolgok felett annál részrehajlatlanabb lehessen. Ugyanazon szerzőtől van még egy Anecton czirnü munka, mely az állam és egyház közti viszonyt tárgyalja (ed. Keyser, Unger és Munch, Christiania, 1848). Ennyi az eredeti. A fordítások terén nagy számú világi munkák mellett, különösen igen sok egyházi tartalmú mü fordítása maradt reánk. Utóbbiak közöl főleg nevezetes a Stjörn (= Gubernatio), az ó-testamentum szabad forditása a Vulgata nyomán. A fordításba azonban számos elbeszélés és okoskodás van beleszöve, melyeket a fordító a középkor különféle egyházi müveiből merített. Ezen munka különösen azért is fontos, mert a többi nyelvemlékek alig tartalmaznak mást, mint a szentirást. A világi fordítások közt, a latinból származó müveken kivtil, különösen számos franczia regény cmlitendö. Utóbbiak főleg Hakon Magnusson király (f 1319.) nejének (felszólítására és pártolása mellett készültek. Már előbb lefordittatta Hakon Sverrison király (f 1204.) a „Bar- laam és Josaphatrói“ szóló szép legendát, mely görög eredeti nyomán Európában igen elterjedt volt.37) 37) „fiarlaam és Josaphat“ egyike a középkor legelterjedtebb könyveinek. Tartalmát Josaphat indiai király megtérítése Barlaam remete által képezi. A középkor számos munkái, melyek ezen elbeszélést tartalmazzák, közvetve (latin fordításon át) egy görög eredetiből (ed. líoiasoinnad-, Anecdota graeca, Paris, 1832. IV. p. 1—3G5.) származnak, melynek szerzője valami Johanna volt; vájjon Johannes Domascenus-e (ki 740 körül virágzott), mint némelyek hiszik, vagy valamely aethiopiai keresztény-e, mint mások állítják, az még nincsen eldöntve. Ezen eredetiből igen korán latin átdolgozás keletkezett, mely a XII-dik században, alkalmasint a keresztes hadjáratok közvetítésével, Franczia-, Német- és Olaszországban elterjedt, és nem sokára ezen tartományok nyelveibe le is fordittatott. A leghíresebb német átdolgozás Emsi Rudolf szép legendája „Barlaam und Josaphat“ (ed. Pfeiffer, Leipzig, 1843.). A fent említett norvég fordítás (ed. Keyser és Unger), úgy látszik, nem a latin átdolgozás, hanem egyenesen a görög eredeti nyomán készült.
