Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1869
13 Öreg Hákon király (f 1263.), kinek uralkodása alatt számos fordítás készült, különös Artus király mondaköréhez38) tartozó regényeket fordittatott le, és pedig rendesen az ódon Saga alakjában. Hákon Magnusson király (t 1319) végre kidolgoztatta a Sfjörn czimü egyházi munkát, különösen felvilágosodottan gondolkodó neje számára, ki a franczia regényeket igen kedvelte és azoknak a norvég irodalomba való átültetése körül nagy buzgalmat fejtett ki. Végül említendő még két nagy fontosságú munka: a Karlmagnus-Saga39 *) (a Nagy Károlyról szóló monda), mely franczia eredeti nyomán készült; és a Vilkina-Saga,‘°) melynek alapját német dalok és elbeszélések képezik.41 42) 6. Izlandi irodalom. Az izlandi irodalom, mint Skandinávia legrégibb irodalma, messze visszavezet a pogány korszakba, és pedig nemcsak kötött beszédben szerkesztett müvekben, mint azt más népeknél is találjuk, hanem prózában, az ugyn. sctt/a-kban is. A sagak, belső változatosságukat és külső terjedelmüket tekintve, az izlandi irodalomnak leggazdagabb neme, mely csakis Izlandban fordul elő. Saga általában : elbeszélés, de elbeszélés bizonyos meghatározott alakban, modorban, semmi tekintettel a történeti nagyobb vagy kisebb hitelességre. Az izlandi saga távol sem azonos a német Sage- vagy a magyar mondával43), mert ez utóbbiaknál az „alak“ tökéletesen jelentéktelen, akár hagyomány utján reánk maradt elbeszélést, akár történeti nyomozások eredményét, akár költői képzelet müvét tartalmazza a „monda.“ Az izlandoknál ugyanis, tartalmukat illetőleg, háromféle sagakat kell megkülönböztetnünk ; vannak t. i. mondái, történeti vagy költött sagák. Keletkezésüket illetőleg két csoportra oszlanak, melyeket ugyan nem választhatunk el egész biztossággal egymástól, melyekre azonban mégis mindenütt nagyobb kisebb valószínűséggel következtethetünk. Ezek- a feljegyzett és a szerkesztett sagák. 1. Feljegyzett sagák. Ezek alatt oly elbeszélések értendők, melyek Izland szigetén, közvetlen az elbeszélt eseménynyel, vagy nem sokára utána keletkeztek, s melyek gyakorlott férfiak előadása következtében idővel oly művésziesen átdolgozott és szigorúan keresztülvitt alakot nyertek, hogy későbbén, midőn a latin irás már otthonossá lett a szigeten, könnyen emlékezetből leírathattak, a nélkül, hogy a feljegyző az eredeti tár38) Az Arlus-monda eredeti hazája Britannia nyugati hegységeiben, Walesben, keresendő ; ez volt az anglok és szászok hóditó fegyvere előtt futó britek utolsó menhelye ; itt védte őket Artus vagy Artur király a győztesen előnyomuló ellenség ellen, itt lettek személyisége, tettei és hire valóban népszerűvé, itt egyszersmind mondává is. Eredetileg kétségtelenül egyszerű hösmonda volt mely azonbau későbben a keresztény lovagság és a grálmondával való összekapcsolás által igen bonyolódottá és kalandossá lett. Mily rövid idő alatt válkatik történeti hős mondái alakká, legjobban kitűnik abból, hogy a VI. században élő Artúr már Nennius történet, írónál (ki 858 körül irt), oly költészeti alakká vált, melynek tettoi minden történeti forrásokkal ellentétben állanak. Leggazdagabbau van Artúr élete Monmuth Galfrid (ki 1130 és 1150 közt irt) krónikájában elbeszélve, persze kevés nyereséggel, mert Galfrid a legnevetségesebb meséket is történeti adatoknak tartja, miért is munkája a monda történetében igen, de a brit történetben semmi forrási szerepet nem játszik. Walesből alkalmasint először is Armoricába (a Bretagnebe) vándorolt az Artusmonda; mert itt a britekkel rokon nép lakott, és a brit igen sokszor (tudtunkkal először 283-ban) kivándorolt oda. Mivel a Bretagne lakosai a frankok ellen hasonló harezokat voltak kénytelenek kiállani, milyeneket a britek az anglok és szászok ellen: képzelhetni, miképen válhatott Francziaország ezen éjszaki részében Artus a nép hősévé. Innen azután elterjedt az Artusmonda Németországba s Európa többi tartományaiba. V. ö. Grütse „Die grossen Sagenkreise des Mittelalters etc.“ Dresden, 1842. p. 95. 39) Ezen monda a XV. században keletkezett. Majdnem egyidejűleg vele keletkezett a monda dán és svéd átdolgozása is. Fötartalma : Roland, a spanyol pogányok elleni háború, a roncesvallesi csata. V. ö. Grasse, 1. c. p. 301. *») A Vilkina vagy Niflűngasaga a XIII. és XIV. században, úgy látszik, alnémet költemények alapján keletkezett. A monda izlandi (ed. Unger, Christiania, 853.) és svéd átdolgozásban (ed. Hyltén-Cavallius, Stockholm, 1850—1854) maradt reánk, de utóbbi nem az izlandi szöveg egyszerű lefordítása. Ezen mondakör középpontja és főhőse Berni Detrek, a nagy gót király (Nagy Theodorich), miért is ezen sagat gyakran Tidreksaga-nak szokták nevezni. (A német irodalom és költészet fejlődésének felismerésére és megérthetésére különösen igen fontos azon körülmény, hogy a Saga maga hivatkozik német költeményekre, melyekből tárgyát merítette; miből biztosan tudhatjuk, hogy a XIII. és XIV. században léteztek ilyen dalok — melyekről a történet különben nem tud semmit— Németországban.) Ettmüller, 1. c. p. 112' Grimm Vilmos ezen mondát a XIII., de Müller E. P., az éjszaki sagairodalom legkitűnőbb ismerője, a XIV. századba teszi; utóbbi nézet helyessége mellett szól az elbeszélés irálya és modora, de különösen a nyelv is. Dietrich, Altnord. Leseb. p. XXVIII. Helyesen jellemzi a Vilkinasagat Gervinus, Gesch. d. deutschen Dichtung, 4. Aufl. Leipzig 1853. I., p. 201. 41) A Vilkinasagának a XV. századból származó svéd fordítását Rassmann ; „Die deutsche Heldensage“ czimü két kötetes nagy munkájában, a fejezetek eredeti rendjének felbontásával lefordította németre. 42) A magyar mondo-nak megfelel az izlandi ,sögr.
