Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1869
11 nyelv Izland szigetén oly körülmények közt fejlődött, melyek neki szlikségképen sajátságos színezetet kölcsö nöztek. E tekintetbén nemcsak a sziget természeti viszonyai, hanem egyszersmind a lakosság sajátságos minősége is nagy befolyással volt.33) Izlandnak éjszaki és távol eső fekvése következtében ugyanis másnyelvü szomszédnépek nem gyakorolhattak semmiféle befolyást a sziget nyelvére, mi mindenkor igen nagybecsű faktornak tekintendő; másrészt már azért is igen fontos volt ezen távoleső fekvés, mert a közlekedést igen megnchezitette, mi pl. Gotland szigeténél, — mely Svédországtól csak egy napi távolságra van, — nem történt; az éj szaki fekvés pedig nem csalt oda idegeneket, mert a zord és kietlen égalj nem vonzott senkit, hogy ott letelepedjék. Mindezen körülmények nagy befolyással voltak a nyelv tisztaságának és eredetiségének megóvására, mig az másrészt az igazságszolgáltatás, monda és költészet által igen kifejlődhetett. Különösen a költészet gyakorolt c tekintetben jótékony hatást, mert aX. század kezdetétől egészen a XlII-ik század közepéig szakadatlanul számtalan költő élt és működött. Ezeu költők dalai pedig, már külső alakjukat tekintve, oly sajátságosak, hogy a nyelv alakjának, azaz a hang- és hajlitáa megóvását igen elősegítették. Az allitteratío és assonanz kényszeritette a költőket, hogy a nyelv minden grammatikai alakját lehetőleg kiaknázzák; de azután meg is óvták ezen alakokat az elsimulástól és elkopástól. De főleg sajátságos terméke az izlandi költészetnek a Saga (monda), mely a költészet kifejlődésére és tisztántartására mindenek előtt kitűnő jelentőségűnek tekintendő, mert az az elbeszélő irály kiképzésére széles tért nyitott. De az igazságszolgáltatás is elösegitette ezen viszonyokat, mert az általános ismeretség, melynek a törvények örvendettek, és az elméskedés, mely a számos perek tárgyalásában kifejlődött, részükről is megkönnyitette a nyelv virágzását. Hogy a norvég és izlandi nyelvek között még sem találunk oly feltűnő különbséget, annak oka, ' úgy látszik, azon körülményben keresendő, hogy a legrégibb norvég nyelvemlékek legnagyobbrészt csak az izlandok közvetítése utján jutottak reánk. De azt mégis első pillanatra észrevenni, vájjon valamely munka Norvégia vagy Izland területén készült-e.34) A norvég és izlandi kéziratok a XII. század második feléig mennek fel, mely időtől kezdve a két nyelv fejlődését közvetlen emlékekből tanulmányozhatjuk. A norvég nyelv a XIV. században megszűnik irodalmi nyelv lenni. Az izlandi nyelv a XIII. században érte el virágzását, ezentúl lényegesen nem változik; mint akkor, úgy mai nap is egyetlen és közös nyelve az izlandi nyelv a sziget összes lakosságának; mint a XIV. században, úgy mai nap is irodalmi nyelve Izlandnak, mi a nyelvek történetében páratlan jelenségnek mondható, de, mint emlitettük, nagyrészt a sziget természeti viszonyaiban leli magyarázatát. Másképen állanak a dolgok Norvégiában, hol a norvég nyelv, miután a XIII. században virágzását elérte volt, a dán nyelv behozatala által35) az állam és egyház terén, és mint irodalmi nyelv is, mindinkább kisebb meg kisebb térre szorittatott; a XIV. és XV. században ugyan még előfordul okmányokban, ezen időtől kezdve azonban mégis csak mint nyelvjárás teng s csak a köznép száján él, mig az irodalom és a müveit osztályok nyelvévé a dán nyelv lett- Újabb időben Norvégiában is mutatkozik azon nemzetiségi iparkodás, mely egész Európában oly sok változásokra adott alkalmat, s a műveltebbek azon fáradoznak, hogy a norvég nyelvből egy „nem-dán“ irodalmi nyelvet alkossanak.36) De ez csak az utolsó két évtizedben történt, és az eredmény elég kétes. A Norvégia- és Izlandból népesített szigeteken és partokon soha sem használtatott az izlandi nyelv az irodalom terén, legfeljebb Man brit szigeten, hol rúnafeliratok találtattak, melyeknek nyelve az izlandival 33) Ezen viszonyt képleg így fejezhetjük ki: í keletskandinaviai nyelv i <*!*n Ó-éjszaki törzsnyelv / ' svéd nyelv. f nyugatskandinaviai nyelv : norvég nyelv — izlandi nyelv. 3‘) pl. a norvég nyelvben az á- vagy d-ra következő i mindig ae- és oc-re változtatja ama hangzókat; az izlandi nyelvben pedig már a legrégibb idők óta csak ae-re. Izlandi befolyásokat különben főleg azért nehéz norvég munkákban megkülönböztetni, mert egyrészt a norvég irodalomban az irodalom némely ágai egészen hiányzanak, másrészt pedig norvég Íróktól irt norvég munkák nem maradtak reánk. 36) Norvégia 1380-ban lett dán tartomáuynyá. 36) A biblia középkori fordításai egyáltalában mindnyájan a Vulgata nyomán készültek , kivéve Ulfilas nagyszerű munkáját. 2*
