Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1868
8 A liangváltás törvénye szerint árja media góth tenuissé, árja tenuis góth aspiratavá és árja aspirata góth médiává lesz; ugyanily elmozdítást szenvednek ezen hangok, ha a góthból az ó-németbe mennek át ; tehát .következő minta szerint: ■ 1. fok, árja g. d. b .. k. t, . P kh, th, ph. 2. fok, germán k. t. P kh, tll, ph e> d, b — első' 3. fok, ó-német kh, th, ph d, b k, t, p — második | hangmozditás. (minél tekintetbe veendő, hogy a legtöbb árja nyelvek, pl. a latin, az aspirata ^helyett a media vagy tenuis hangokat használják.) Bár ezen, Grimm Jakab által felfedezett törvény (Deuts. Gram. I. 584.) számtalan eset által valónak bizonyult be, mégis nem áll az ilyen szabályosságban, különösen a mi a második bangmozditást illeti. Legrendesebben találjuk a foghangoknál, és pedig, ha az illető mássalhangzók a szó elején állanak. Különben következő eltérések észlelhetők: « '• 1. az első hangmozditás második fokán rendhagyóságok fordulnak elő, mert az ónémet nyelv nem rendelkezik a tulajdonképeni aspiratákkal; azért gh helyett h, ph helyett/áll be; pl. xccpcdr/ (caput) — havpit; n de (pes) — fotus. 2. A második hangváltás harmadik fokán beáll: a) g helyett h; pl. aynoc, ager— ahher, aker; b helyett /; pl. tiíq — góth far, felnémet feur; — b) a valódi aspiraták egészen hiányzanak; azért áll kh helyett eh vagy hh ; th helyett z ; ph helyett pf vagy/; pl. duó, góth. tea, félném, zwei; pondus, Jgóth. pund, félném, pfund; — e) k helyett g, p helyett b. A minta tehát következőképen meg fog változni: 1 *) 1- g. d, b 2- k, t, P 3. (kh), eh, hh ; ; z, s ; f, pf k, t, p h, th, f li. d, f kh, th, ph k, t, P e, d, b Példák (gyakran kettős hangváltással, a szó elején és belsejében): I. Gutturales: 1 .yovv, kniu, chniu: 2. cornu, haurn, horn ; 3. tacere, thahaD, dagén; 4. regs (=rex, reg is), reikis, richi; 5. genus, kuni, chuani; 6. hc/<o, laigőn, lékőn. II. Labiales : inén, ufar, ubar; 2. pellis, fill, vei; 3. cannabis, hampr, hanaf; 4. fructus,. brukon, prü- ehon ; 5. fero, baira, pirn ; 6. frangere, brikan, prehhan* III. Dentales: 1. trés, threis, dri; 2. nikáa, thulan, dóién; 3. dnpáw, tamjan, z;imen;4. ducere, tiuhan, ziohan; 5. Orgj, dius, tior; 6. dauhtar, tohtar. (Több példát 1. Grimm Gesch. d. ds. Spr. I. 276 s k. lapjain). 3. 4 gyenge hajlitás szintén megkülönböztető sajátsága a germán nyelveknek, melyek azt a régibb, eredetibb és erőteljesebb erős hajlitás mellett kifejtették. A gyenge hajlitás nem más, mint az erős hajításnak "t De igy is kétes marad ezen törvény fentidézett általánosságában. Legtöbb nehézséget okoz itt az ó-német nyelv, melynek maradványaiban részben igen különös, alig rendszeresíthető helyesírás; a részben pedig igen eltérő szójárási sajátságok uralkodnak. Szigorúan csak a íoghangokról áll Grimm törvénye. L. Dclbrücí kitűnő értekezését .Die deutsche Lautverschiebung“ (Zeitschrift für deutsche Philologie (Halle, 1868.) I. 1—21 és 133—157. 1), ki azonban csak az úgynevezett első bangmozditást. azaz: a germán muta-hangzók viszonyát az árja némahangzókhoz tárgyalja. — A szövegben csak a hangmozditás factumát közöltük, egészen eltekintve két igen érdekes, de eddig még el nem döntött kérdéstől: 1. Milyen hangzóval kezdődik a hangmozditás ? Grimm szerint a médiával, Bopp szerint a tenuissel, Curtius szerint az aspiratával,— tehát melyikkel ? Weinhotd szerint ezen kérdés semmi fontossággal sem bir, ámbár ó' Bopp nézetét osztja;legalább úgy lehet felfognunk azon állitá-át- hogy .physiologiai szempontból a tenuis tekintendő a mássalhangzó legtisztább alakjának.“ Max Hüller (Vorlesungen. II. 194.) nézetét nem vagyok képes megérteni, úgy látszik, a fordító nem értette a szöveget és rosznl fordította az illető' helyet. — Épen olyan homályos még a második kérdés : 2. Miben áll a hangmozditás tulajdonképeni lényege ? Curing (Kuhn, Zeitschrift II. 331.) a hangzók ezen megkülönböztetésében tetterőt- elevenséget és ifjúi élénkséget talál. Raumer Rudolf, ki ,Die Aspiration und die Lautverschiebung“ czimü értekezésével egészen nj világot hozott ezen kérdés megvitatásába, két, egymást kiegészítő tüneményt különböztet meg a német hangmozditás- han : .az egyik az egyszerű néma-hangzók fokozása, a másik a mássalhangzóhoz kapcsolt hehezet elenyészése (dae A literben nach- hallender Hauchlaute).“ Scherer (Zur Gesch. d. ds. Spr, 86.) a bangmozditásban általában Ta mássalhangzók képzésének vagy kiejtésének megkönnyítését" látja (rEine Erleichterung der Consonanlenbudung.“) Adbuc sub iudice lis est! Különben ilyen általánoskérdések eldöntéséből a nyelvészet mindig csekély hasznot húzott. «WW'W’V----------—.....
