Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1868
19 keletkezett, valóban csodálatraméltó, nagyszerű müvét: bibliáját/2) melyben a szentirás első fordítását niabb nyelvre kell tisztelnünk. Müve először is a nyugati góthok számára keletkezett, de használták és olvasták azt a többi góth népek, különösen a müveit keleti gótliok is. Hogy a biblia oly korán fordittaíoít góth nyelvre, annak okát leginkább a keleti egyház azon szokásában kell keresnünk, hogy ö a megtérített népek nyelvét és an: nak hatáskörét soha sem csökkentette; ellentétben a nyugati egyházzal, mely határozottan a nemzeti nyelvek nek a római, nyelv által eszközlendö elnyomására működött. így tehát a góthoknál a nemzeti nyelv volt az isteni tisztelet nyelve, — azért korán érezhette a nép az isteni tisztelet alapjának, a góth bibliának, hiányát és szükségét. Ulfilas bibliafordítását három kéziratban bírjuk-Ezek : 1. a eodex argenteus Upsalában. Svédországban; 2. a eodex Carolinus Wolfenbüttelbcn és 3. a codex ambrosianus Mailandban. Ezek közt legterjedelmesebb és legfontosabb a. Codex Argenteus, mely ezüst betűkkel sötét violaszinü szironvra van írva. Ezen gyönyörű kézirat keletkezett az V. vagy VI. században Italiában s felfedeztetett Werden apátságban (a Rühr folyó m.. Westphá- liában); innen a XVI. században Prágába és 1648. közvetlenül a westp’háliai béke megkötése előtt, Svédor' szagba, Stockholmba került. Később Voss Isaak, a hires németalföldi philologus bírta a kéziratot; Vossnál látta Gábriel de la Gardic, az Upsalai egyetemi könyvtár alapitója, a szép codexet, megvette azt tőle 600 talléron és odaajándékozta az általa alapított könyvtárnak, hol, mint a középkor egyik legbecsesebb és legpompásabb kincse, mai nap is őriztetik. A eodex 187 levélből (Blatt) áll, körülbelül épen annyi veszhetett cl, mert az egész kézirat eredetileg alkalmasint 330 levélből állt. — A Codex Carolinus Wolfenbüttelbcn, mely 1756-ban fedez, tett fel, a rómaiakhoz intézett levélnek egy részét tartalmazza. — A Codex Ambrosianus Mailandban. mely négy másodiratos (palimpsest) töredékből áll, 1817-ben Mai Angelo által fedeztetett fel Bobbioban, a Trebbia folyó m. a hajdan kéziratokban oly gazdag (longobard) kolostorban. Tartalmazza a Paulini levelek egy részét, köztük a Corinthusokhoz intézett második levelet egészen. — Az összes góth biblia s más egyéb kéziratok legjobb kiadását eszközölték Gabelente és Loebe (Lipcse 1836—1846.), kik a góth szöveg mellé a vulgatát is lenyomatták és azonkívül kimerítő bevezetéssel, nyelvtannal és szótárral látták cl kiadásukat.23) Ulfilas irályáról és a góth mondattan sajátságairól nehéz biztos ítéletet mondani, mert munkája, bár milyen szabadon járt is el a lelkes püspök, mégis fordítás, és mint ilyen többé-kevésbé nemcsak tartalomra, hanem alakra nézve is kötve van az eredeti szöveghez. Annyi azonban kétségtelen, hogy Ulfilas nem ragaszkodott szóról-szóva az eredetihez, hogy tekintettel a góth nyelv szellemére ós sajátságos jellemére, híven ugyan, de nem szolgailag fordította a szentirást. Ezt mutatja minden vers, minden mondat, ha összehasonlítjuk a görög szöveggel. Hogy mégis a góth és az eredeti görög biblia oly feltűnően egyeznek, és pedig mind az alakok használatában, mind a szó- és mondat-kötésben: annak főoka nem abban keresendő, bogy talán Ulfilas nyelvét a göröghöz erőszakolta volna, hanem rejlik azon körülményben, hogy a góth nyelv az alakok tökéletességére, a szótár gazdagságára és a mondattan finomságára nézve igen közel áll az ő-classicai nyelvekhez, de különösen a göröghöz. Sajnálhatni, hogy góth eredeti munka, különösen, hogy a góth költészet köréből semmi sem * • 3í) Ulfilas a görögből fordította a bibliát. Az ó-szövetségnél határozottan az ugyn. Septuaginta feküdt előtte; az uj szövetségnek Ulti las által használt szövegére nézve nem vagyunk egészen tisztában. Ultilas t. i. itt is kétségkívül a görögből fordított, de oly görög szövegből, mely areánk maradiaktól sok tekintetben eltér; különösen feltűnő azon körülmény, hogy fordítása, (téliát szövege is) nagyon egyezik a Vulgatával. Wackernagel (Deutsche Literaturgeschichte, ]>. 19.) azt hiszi, hogy Ulfilas oly görög szöveggel rendelkezett, mely egészen elveszett; Gahelent: és Lothe pedig, (Ulfilas 1. p. XVIII), hogy fordításának azon említett helyei, melyek oly feltűnően hasonlítanak a latin szöveghez, csak . későbben csempésztettek az eredetileg a göröggé! tökéletesen egyező góth fordításba. Nem is kell említenünk, hogy Wackernagel felfogását sokkal valószínűbbnek tartjuk s azért pártoljak is. •3) Ezen nagy, tudományos munkálatoknál nélkülözbetlen kiadáson kívül, létezik még két, szorosabb értelemben vett, tudományos kiadás : 1. Codex argenteus cd. A. U/lpstrüni, Upsala 1854. és ezen kiadás kiegészítéséül: D‘:cmn ludieis urgentei redirira fólia ed. A. UppstrCm. Ezen tíz levelet t. i. ellopták a könyvtárból és csak 1857-ben kerültek vissza. De Ujijiström nemcsak az Upsalában levő góth kéziratokat adta ki, hanem a Német- és Olaszországban elszóltakat is : Codices Gátiéi Ambroriani ed. Vppttrüm. 18G8. ,'A jeles tudós, ezen utolsó munkája megjelenését már nem élte meg. Vpjjström meghalt 1865. jan. 21.) — 2. Ultilas, Die heiligen HUcher alten und neuen Hundes in gotliiscber Sprache. Mit gegeniiberstehender griechischer und lateinischer Version, Anmerkungen, Wörterbuch, Sprachlehre und geschichtlicher Einleitung. Von H. F. Matsmann, Stuttg. 1S57. — Igeu ajánlható, mint legczélszerübb kézi kiadás : Ulfilas, Text, Grammatik, Wörterbuch von Fr. Stamm, 8 Aufi. besorgt von .Cor. Hegne, Paderborn. 1863. (Kritische Un- emichungen über die gothisehe Bibelübersetzung von Ernst Bernhardt. Két füzet 1864. és 1868.nem nyújtanak újat s azért mellőzhetők 3*
