Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1865

10

Jegyzet. Pillanati hangoknak (explosivae) nevezi a nyelvhangok physiologiája azokat, melyeket a szólamszerv egymással való érintkezése által ke'pzett légelzárás megnyitása hoz létre ; tehát a közönse'gesen úgynevezett mutákat. Csatla- kozhatik hozzájok különös hehezet is (aspiratio), mely a szanszkritban (mai hindu ejtés szerint is) úgy hangzik, mint a k, t, p stb.-hez csatolt h. Az eredeti hehezetes mássalhangzók az árja nyelvekben többnyire vagy elvesztették a hehezetet vagy lihen- tökbe (spirantes) mentek át, melyek eléhozására a szólamszervek nem tökéletes zárt, hanem egymáshoz való közeledés által rést képeznek, melyen át a lég tartósabban is nyomulhat ki. A pillanati hangok, valamint a lihentők is, lehetnek megint vagy hangosak (sonantes) vagy némák (mutae), a mi szerint velők egyszersmind a hangszalagok rezgése is együtt jár, vagy nem jár ; ez a közönségesen úgynevezett lágy és kemény hangok különbsége. — A hangos mássalhangzókban tehát önhangzói vegyület van. Jellemző a latin mássalhangzókra nézve az, hogy hiányzanak közülök a hehezetes hangok, melyeket a megfelelő nem hehezetes hangos mássalhangzókkal és a nem eredeti/és h lihentŐ hangokkal pótol, még pedig úgy, hogy az f (melyet a szó belsejében b helyettesít) bármely eredeti hehezetes hangot pótolhat; a h azonban csak gh helyett állhat. A c és g mindig változatlan marad, de olykor a szó kezdetéről leesik; p-be vagy t-be sohasem megy át, mint a többi árja nyelvekben (p. o. szkr. pac = coguere, eredetileg kak, latin coe, mely utóbbiban a két torokhang megmarad ; gör. íren, tehát itt a két torokhang helyébe két ajakhang lép). Az eredeti lihentők mind megvannak ugyan, de az s igen gyakran r-be megy át; a j és v gyakran kiesik, sőt i és w-val is váltakozik.

Pillanati néma nem hehezetes mássalhangzók.

1. Eredetileg k— latin k, azaz c, q. Ezen eredeti k eddig nem ismert hangtani törvények szerint maga után gyakran v-t vesz föl. Az írás a k-1, kevés régi alakot kivéve, u előtt c-vel pótolja, más önhangzók előtt pedig q—v helyettesíti (mely régibb alakokban még szótagot képző u előtt is előfordul, p. o. pequnia), p. o. gyök: góc, ebben : coc-tus, coqu-o, eredetileg kak, v. ö. gör. nsn, szkr. pác ; quinque, eredetileg kankan, v. ö. gör. névre; gyök : quo, ebben: quo-d, eredetileg ka, v. ö, gör. no, régibb ko; quatuor e h. quatuores, eredetileg katvá- ras, v. ö. gör. térransg-, tőalak: cord, ebben : cor e h. cord, eredetileg kard, v. ö. gör. >tagd-icr, gyök : clu, ebben: cluo, inclu-tus, eredetileg kru, v. ö. gör. xlv: gyök: scid, ebben: scindo, eredetileg skid, v.‘ ö. gör. apS ■ canis e b. cvanis, eredetileg kvan-s, v. ö. gör. xvcav, xvv-óg; gyök: voc e h. vak, ebben: vóc-em, voc-ure, eredetileg vak, v. íj. gör. fí7r. stb. —- Valamint a görögben úgy a latinban is a & néha g-vé lágyul, p. o. vi-gin-ti, tri-gin-ta, vi-cen- sumus, tri-cen-sumus—vigesimus, trigesimus, v. ö- íi-xo-m, roiá-xovza. Ezen szókban a -gin és -cen maradék ebből: (de)cem, szkr. dakan ; neg-otium—nec-otium; gubernator=:xv (teQvqzrig stb.

2. Eredetileg fc= latin t, p. o. tu, eredetileg tu, v. ö. gör. rí, ai; gyök: tri, ebben: trés, tns, treis, eredetileg tri ; y. ö. gör. xqi ebben : rgelg; gyök: teg, eredetileg stag, gör. trrtf: gyök: pet, ebben : pet-o, im-pet-us, penna, ebből: pes-na, pet-na, eredetileg pat (volare, cadere), v. ö. gör. ntr; sing. 3 személyrag t, plur. 3. személyrag nt, eredetileg ti, nti, v. ö. gör. rt, vzt, p. o. fer-t, fer-ont(i), szkr. bharati, bhara-nti, gör. cpsgs-(r)t, cpégo-vu stb.

3. Eredetileg p— latin p, p. o- gyök: po, ebben po-tus, eredetileg pa, v. ö. gör. no, ebben: nó-aig; bi-bo igében a p ellágyult b-yé; pa-ter, eredetileg pa-tar-s, y. ö. gör. na-rijg ■ gyök: ple, ebben: ple-nus, ered. pra,par, y. ö. gör. nls;ped-is, szkr. pad-as, v. ö. gör. nnő-óg ; gyök: sop, ebben : sop-ire, som-mis, e h. sop-nus) szkr. svap, y. ö. gör. in stb. Feltűnő az eredeti p átmenete /-be ezen gyökben tflu,*) flug (Jluc-tus) ; ezen / eredeti p voltát mutatják a rokonnyelvek, p o. szkr. plu, gör. nXv.

Pillanati hangos nem hehezetes mássalhangzók.

1. Eredetileg g— latin g, gu, v, p. o. gyök : gén, ebben: gi-g(e)n-o, gen-us, gna, ebben : gná-tus, ered. pan, v. ö. gör. ysv; gyök: gno, ebben: gnö-sco, gno-tus, ered. gna, ebből: gan áttétellel, v. ö. gör. yvo, ebben : yt*) Kuhn (Zeitschr. f. vrgl. spr. XIV, 223.1.) azt hiszi, hogy a szanszkrit sru, (sravárni) eredeti gyökalakja slru, melyhez a görög péw-t is adja. Ezen gyöknek a régi latinban sthru felelhetett meg, méljböl először is az s kopott le, épen úgy mint ebből: fungus, gör. otfoyyoc, azután a th helyébe/, az r helyébe pedig l lépett; így lön az eredeti slru gyökből flu. — Epén így esett le az eredeti s a Tiberis folyó régi nevéből Rumon e h. Srumon, mely egészen úgy van képezve mint Erpujj-úv (egy thrú- ciai folyó neve), csakhogy ebben a gyök eredeti alakja van meg, épen úgy mint a nem. sírom-ban. A sru gyökből képeztetik továbbá Róma is és pedig fokozott gyökkel, így : rou o h. sru, melyben az ou elhomályosult o-vá, mint ezekben : poplicod és poublicom, nonliata és nounlios ; tehát a Romá-t megelőző Rouma alak épen ügy viszonylik a gör. (isög-a szóhoz, mÍDt novus a gör. yéfoí-hoz. Róma jelentésére nézve annyi mint a német sírom, tehát Slromstatte, Stromstadt, azaz vízi város ; ebből látható, hogy a. ki Rómá t, Romulus-tói származtatja épen úgy jár el, mint a ki azt állítja, hogy Buda Budai-tói vette nevét.