Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1865
17 co-vá lesz p. o. co-necto, coniveo (jobb mint con-necto, con-niveo) stb., mint szintén h és önhangzók előtt is, p. o. co-hibeo, co-eo és ebben: co-gnosco, kivétel com-edo és com-itor. 4. con, in többnyire a kővetkező folyékonyhanghoz hasonul, p. o. col-ligo, cor-rigo, il-licio, irrigo, továbbá in, p, b és m előtt i'm-mé lesz, p. 0. im-porto, im-buo, im-mineo, végre kivesz az n, gn előtt, p. o. i-gnosco. 5. dis, ex torokhang és j, p,s, t előtt, ha utánuk önhangzó következik rendesen változatlanúl maradnak, p. o.dis-cerpo, ex-pello, ex haurio stb.; ellenben di-ligo, e-bibo stb. Több egymásra következő mássalhangzó előtt ex csak pl, pr előtt maradhat és hogy ha a mássalhangzók közt az s az első, p. o. ex-pleo, exspecto stb. ; dis elveszti s-jét st előtt, p. o. disto; j előtt dis is állhat, di is, p. o. dis-jungo, de di-judico. — Ha dis és ex után / következik az s és x áthasonul /-be, p. o. dif-fundo, ef-fundo stb. 6. trans elveszti s-jét ebben: transcribo, többnyire ebben is: transcendo; ezekben pedig: trá-jicio, trá-do, trá-duco az ns vész el, más esetben mindkét alak állhat, tehát trans-no és tra-no, trans-migro és trá- 'nigro stb. 7. inter az r et csak ebben : intel-ligo hasonltja át, per pedig ezekben: pel-licio, pel-luceo, de lehet: per-licio és per-luceo is. Különben inter, per, super az összetételben változatlanul marad. II. Alaktan. A. Névragozás (declinatio). A hangtanban eléadott betűk összetételéből gyök képződik, mely a nyelvnek legősibb alkatrészét foglalja magában. A gyök vagy magában vagy pedig egyéb alkatrészek hozzájárulásával adja a töalakot, atö- alakból végre képzők és ragok fölvételével egyes, teljes értelemmel biró szavak jönnek létre. — A gyökök többnyire azon szóktól, melyeknek alapját képezik tisztán elválaszthatók, elválasztjuk pedig úgy, hogy ha valamely adott szóból minden viszonyuló hangot s azoknak a gyökhangokra való minden befolyását eltávolítjuk mi gyakran igen könnyű, néha azonban alig lehetséges, ha pl. ezen szóból: őiőco-pi=do először is az 1. személyt jelölő iu személyragot, azután a praesens alakot jelző öt kettőzött szótagot elvesszük, végre az <o-t egy más pl. ö/öofiev alakkal ellentétben álló nem eredeti hosszúságától megfosztjuk, akkor ott marad az egyszerű öo, eredetileg da, a melyen már az igének többé semmi nyoma nincs, tehát ez a tiszta gyök. Épen így pl. ha ezen szóból: datorem először is az acc. sing. ragját (e)m, azután a tor képzőt elveszem, ott marad a tiszta gyök: da. Jellemző sajátsága a gyöknek az, hogy csak egy szótagu lehet, ezen egy szótag alakja azonban igen különböző. — Lehet a) vocalis, azaz szigorúan véve spiritus lenis -j- vocalis, p. o. a (pron. demonstr.), i (ire), u (laetari) ; b) consonans -j- vocalis, p. 0 ga (ire), bhi (timere), bhu (fieri); c) vocalis -j- consonans, p. o. ad (edere), idh (incendere), us (urere; d) két consonans -j- vocalis, p. 0. sta (stare), pri (amare), kru (au~ dire) ; e) vocalis -j- két consonans, p. o. ardh (crescere), ark (splendere, celebrare); f) két consonans -j- vocalis-j-consonans, p. o. star (sternere), stigh (ascendere) ; g) consonans -j- vocalis -}- két consonans, p. 0. dark (videre) ; h) két consonans-j-vocalis -j- két consonans, p. o. skand (scandere). A -f- a -f- consonans vagy a -}- consonans alakú gyököknél gyakran áttétel szokott beállani és pedig úgy, hogy az a a gyök végére esik, p. o. gan és gna (nőssé, nasci), mar és mru (móri), gitár és ;fiira (lucere, virescere), ak és ka (acuere, acutum esse), i, fokozva ai és ja (ire), hu, fokozva hau, hav és hva (vocare). Épen ilyen viszony van ezek közt: div, dju (lucere). A gyökökből tőalakok lesznek. Tőalaknak nevezzük a szót azon állapotában, midőn minden név- vagy igerag nélkül egészen pusztán áll, ha pl. ezen szóból: donum először is az acc. sing. ragját (m) elveszem, azután az u-1 eredeti o-vá változtatom, lesz : dono, tehát a tőalak; épen így, ha ebből: amarem a személyragot (m), azután az imperf. conj. képzőjét (re=se) elveszem, a mi ott marad (ama), az a töalak; ebből látható, hogy a tőalak a szó változhatlan, a ragok pedig annak változó részét képezik. *) Minden egyes esetben a va*) Nem áll tehát az a hamis tan, a mit fájdalom nyelvtanaink oly merészséggel állítanak fel, hogy pl. a töt úgy leljük meg, ha a genitivus ragját elvesszük, pl. ilolori»-ból az is ragot, mert már itt is különbség van a nominativus és tő között, t. i. nőm. dolör, tő dolör; annyival kevésbbé marad ott a tő, ha pl. ebből: agri a genitivus ragjának vélt i-t elvesszük, Ag. Hitv. Gymn. Értesítő. 3
