Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1865
18 lődi töalakot biztosan meghatározni épen nem könnyű, mivel minden szó csak valamely mondatviszonyban fordul elé s annak minden további taglalása tisztán tudományos műtétéi. Töalakok képezhetők: 1. A tiszta gyökkel, fokozással vagy a nélkül, p. o. at-, i- (ire), az első a jelenidö tője, a második az igetö s egyszersmind gyök, p. o. sing. 1. sz. ai-mi, a plur. 1. sz. i-masi; as- fesse) jelenidői tő és gyök, p. o. sing. 1. sz. as-mi, 3. sz. as-ti stb. Az ilyen tőalakok neveknél (nomina) gyéren fordulnak elé. p. o. nőm. sing. djau-s, locativus div-i; tőalak: djau, fokozva dju—div (lucere) ; vak-s (sermo), tőalak: vak, fokozva ebből: vak, (loqui). Tőalakot a gyök megkettőzésével is lehet képezni, p. o. da-dá-mi, 1. sz. sing., da-da-masi, 1. sz. plur.; tőalak: da-da, ezen gyökből: da. 2. Az egyszerű vagy kettőzött gyökszó megtoldásával, tőalak: daiv-a, nőm. sing. daiva-s (divus, deus), gyök: div, fokozva daiv -a; bhar-a-, jelenidői tő ezen gyöktől: bhar (ferre), p. o. sing. 3. sz. praes. bhara-ti, 1. sz. bhard-mi (a tőképzö a fokozásával); vak-ta, nőm. sing. masc. vak-ta-s, (dic-tus), gyök : vak -f- ta; vi(d)vid-vant- perf. part, act., ezen kettőzött gyöktől: vid (videre) -f- ant stb. Az oly töalakokat, melyek a szó gyökével azonosak első rendű tőknek, a hozzájuk járuló képzőket pedig első rendű képzőknek nevezzük; az oly tőalakokat, melyek a gyök megtoldásával képeztetnek másodrendű töknek, a képzőket pedig, melyek hozzájuk járulnak, másodrendű képzőknek mondjuk; ez utóbbiak alakjukra nézve az első rendüekkel többnyire megegyeznek. Az igéknél a származtatott töalakok épen azon képzőket veszik fel, melyeket a nem származtatott tehát első rendű tők ; ez onnan van, mert az igető legyen első vagy másodrendű, mint gyök tekintetik; ennélfogva minden képzőt, melyek közvetlenül az igetőhöz csa- toltatnak (milyenek pl. a participium és az úgynevezett nomina actionis et agentis képzői) első rendűnek neveznek, p. o. nt fant), ebben: bhárajant épen úgy első rendű képző, mint ebben: bharant (amaz a verb, causativum part, act.' praesense, e pedig a rendes part, praes, act. a tőigétől). Ellenben a közép- és felsőfok képzői, a deminutivumok stb., melyek már meglevő névtöket tételeznek föl, másodrendű képzők, p. o. div-inus, ezen tőtől: divo (divus) ; facil-ior, ettől: fac-ili-, gyök: fac; doct-ior, ettől: doc-to, gyök: doc; ettől ismét tő : doct-is-simo, az is comparativusi képző (v. ö. doct-ius), -siuio—timo, eredetileg : -tama pedig összetett superla- tivusi képző; ezen íőalak: doc-t-is-si-mo tehát négy tőképző elemmel bír a gyök után. 3. Összetétellel, p. o. fiaxoó-xei(>=longi-manus (hosszú kezű, azaz a kinek hosszú keze van); itten az össszetétel birtokos viszonyulást eszközöl; ).oyo-yQÚcpog=Xóyovg ygágcov (beszédet iró), ju-dic (judex)=jus dicens (igazságot mondó, szolgáltató). Ez utóbbi példákban az összetétel első része casus functióval bír habár casus raga nincs ; ez onnan van, mert az összetételnek megvan az az ereje, hogy viszonyt fejezhessen ki, azaz az uj szónak oly viszonyulást kölcsönözzön, mely az egyes részekben még nem vala s csak az összetétel után jött létre. Megjegyezni való, hogy a latin az összetétel első tagjában a tő végönhaugzóját rendesen a legköny- nyebb önhangzóvá t- i. i-vé szokta változtatni, p. o. coeli-cola e h. coelö-cola, lani-ger e h. lana-ger, fructi-fer e h. fvuctu-fer, mani-pulus e h. manu-pulus stb. A tőönhangzó megmaradt ezekben: albö-galerus, albö-gilvus, me- ro-bibus; ebben pedig locu-ples a töbeli o épen úgy mint a sing. nőm. és accusativusban, «-alakban maradt meg. Önhangzó előtt az első tag végönhangzója kiesik, p. o. uri-animis, fex’-animus, sőt néha consonans előtt is, p. o. nau-fragus e h. navi-fragus, au-spex e h. avi-spex, vin’-demia e h. vini-demia vagy vinö-demia, puer’-pera e h. pueri-pera vagy puero-pera, mal-luviae (assimilatióval) e h. mani-luviae, ebből: manu-luviae. mert ilyen töalak : agr nem létezik. Még nagyobb a tévedés, ha valamely más casust pl. a nominativust vesszük fel mint töalakot, mert a nominativus az önhangzókra nézve még több változást szenved mint a genitivus. Mennyire megszédített bennünket ez a nominativus (kétse’g kivül azért, mert a declinatióbanförténetesen első helyen áll), kitetszik egy valakinek, a ki különben latinul igen jól tud, hozzám intézett eme szavaiból: Én elismerem — úgymond — hogy a tök szerint való tanítás sokkal biztosabb s alaposabb eljárás a nyelv megtaníthatására mint a régi észnélküli declináltatás, csak azt nem helyeselhetem, hogy a nominativus is a tőből képeztetik. Hiszen épen ilyen joggal nem lehetne helyeselni, hogy a dativus, accusativus, ablativus, genitivus és vocativus a tőből képeztesse’k, mert a nominativus egy mákszemmel sem nagyobb úr a többi casusok- nál s egyedül csak helyzete által tett szert oly nagy tekintélyre , hogy ötét sérthetetlennek s mintegy törzsöknek higyjük, mely csak ex gratia speciali engedte meg, hogy belőle a többi casusok, mint Jupiter fejéből Minerva, sorban kiugrálhassanak.
