Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1865
12 v. ö. gör. qpci, ebben : <fn-pí, <fá-ng, szkr. bhá-s (loqui); gyök: fer, praes- fer-o, v. ö. gör. cpeg, ebben : cpég-m, szkr. bhar, praes, bhar-ámi; gyök: fu, ebben; fu-turus, fu-am, szkr. bhu, gör. <fv, ebben ; q>v-a>, cpv-róg; gyök : fug, ebben : fug-io, fug-a, v. ö. gör. q>vy, ebben : gevyca, cpvyr', szkr. bhuz ■ fráter, ered. bhrátar-s, v. ö- gör. ygárcog stb. Tartós mássalhangzók. Lihentök (spirantes) : j, s, v. 1. Eredetileg j= lat./ és i, mint / rendesen a szó elején és közepén önhangzók közt fordul elé, p. o. gyök : jug, szkr. ju% gör. (vy, eredetileg jug., ebben: ju-n-g-o, jug-um= szkr. juga-m, gör. (vyóv; major, ebből : mag-jor, ezen comparativusi képzővel -jor, elavult -jós, gör. -iov, szkr. -jams, -yarns, eredetileg fans stb. Aj mint i rendesen consonans után szokott állani, p. o. medius, szkr. madhjas, v. ö. fis<T<roq=(it#jog; patr-iu-s, eredetilegpatav-ja-s, v. ö. názg-io-g, tőalak: putar; siem, siet, eredetileg, as-jám, as-já-t, v. ö. «V, urj, ebből: ia-jg-g, éa-jrj-z, szkr. sjá-m, sjá-t, opt. praes, ezen gyöktől: as (esse) stb. Gyakran megtörténik az is, hogy a / egészen kiesik, p. o. minor, minus e h. min-ior, min-ius ; a képző eredetileg -jans; ero, eris, érit először is ezek helyett: eso, esis, esit, azután esjo, esjis, esjit helyett, szkr. as-já-mi, as-ja-si, as-ja-ti, praes, ind. jövő időre viszonyulva, ettől: as (esse), gör. é/ropai e h. év-jo-uat; -bus a plur. dat. és abl. ragja, eredetileg, blijams; moneo, eredetileg mánajámi, verb, causativum ezen gyöktől: man (cogitarej. 2. Eredetileg s= lat. s, r; mint s a szó elején s többnyire a szó végén szokott állani; a szó belsejében néma mássalhangzók közt a classicus nyelvben az s csaknem mindig r-be megy át. Hangos mássalhangzók előtt részint kiesik, részint Hm megy át, p. o. gyök: sed (sedere), eredetileg sad, gör. tS; septem, szkr. saptan, gör. inti.; gyök: sta, ebben : sta-tus, eredetileg sta, stha, gör. ma; gyök: ster, ebben : ster-no, ered. star, gör. mog- gyök: es, ebben: es-t, szkr, as, gör. éa, ebben: ia-ri; gyök: us, ebben: ur-o, us-tus, eredetileg ué; -s a sing. nőm. ragja, eredetileg -s, gör. g, p. o. equo-s, eredetileg akva-s, gör. inno-g; továbbá az -os, es képzők, p. o. gen-os, gen-us, gén. gen-er-us, gen-er-is, eredetileg gan-as, gén. gan-as-as, v. ö. gör. yiv-og, ytv-sa-og— yévovg stb. 3. Eredetileg w=lat. v, w, p. o. gyök: vid, ebben: vid-eo, szkr. vid, gör. /-iá'; gyök: vöm e h. vem, ebben: vom-o, ered. vám, gör. fsg; gyök: voc e h. vac, ebben: voc-are, voc-em, eredetileg vak, gör. ytn; gyök: véh, ebben: veh-o, eredetileg vagh, vah, gör. fiy; ovi-s, ered. avis, gör. őpg; novo-s (novu-s), eredetileg nava-s, gör. véfo-g stb. Az ilyenek; quis, quod, anguis, suavis rendesen u-\al iratnak ugyan, de bogy az u ezekben inkább v, mutatja azon körülmény is, miszerint a versmértanban nem tekintetnek önhangzóknak, helyesebben tehát így kellene írni: gvis, gvod, angvis, svavis, mit Madvig latin nyelvtanában tesz is. A v mint u pillanati mássalhangzók és n után szokott állani, p. o. quatuor, szkr. catváras, gör. ríz- ezen «-nak mint mássalhangzónak súlya van, innen van pl. hogy a magában véve rövid a helyzetileg hosszú lesz, mit a kettős r jelöl, tehát quattuor; különösen gyakori az u ezen töképzőrag- ban : va, lat. vo, uo, később vu, v.u, mely képző a latinban a legtöbb mássalhangzó után (r, l, q kivétele k) úgy hangzik mint uo, később mm, fém. ua, p. o. al-vo-s (tápláló), gyök : al (alere) ; ar-vo-m (fölszántott), gyök : ar (arare); eq-vo-s, ered. ak-va-s (futó) gyök: -ak (celeriter incedere) ; ellenben: vac-uo-.s, gyök: vak, noc-uu-s, re- lic-uo-s és reliq-vo-s, gyökök: noc, lie. Atalában az ingadozás a v és u között igen gyakori, p. o. aqüae, acuam és aqva ■ tenvia és tenuia, genva és genua stb. Említhetők még: con-tig-uo-s, gyök: tag, in-gen-uo-s, gyök igen. Ez: suus nem egyenesen =szkr. sva-s, hanem a mint a régibb nyelvben elé is fordul=soms, tuus=tovos, mint szintén a gör. lóg, reóg is =sevos, tevos; ezekben tehát ellenkezőleg a több rokonnyelvekkel az u fokozata ev és ov. A v gyakran egészen is elenyészik, p. o- se, si-bi stb. e h. sve. svi-bi, ezen tőtől: sva; te, ti-bi e h. tve, tvi-bi, szkr. tva-m (acc. sing.); canis e h. cvan-isjV. ö. gör. xvmv, eredetileg kvan; suadeo e h. suadveo, ettől: suavis—suadvis, v- ö. gör. r,dv-g, szkr- svádu-s ; deus—deus, devo-s, deivo-s, dívo-s, szkr. dajva-s. Önhangzók közül a v a későbbi nyelvben gyakran
