Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1864
14 Ilyen a következő négy sor : Felhőbe 1 nyúló bérezte tőkön Épült a | büszke Koltóvára A | távol Retye zátra nézett S a | Zsil e | züstös 1 folya | mára. Zilahy Imre. Itt az utolsó sorban „Zzíl ezüstös“ — nem egészen szabályos, mi azonban a jó rhythmust nem rontja meg. A mint látjuk, az egyenlő lábak szerinti verselés, a magyar hangsúlyos rhythmusnál csak meglehetős szűk körre szorítkozik, s ha a tulajdonképi magyar verselés nem állana egyébből, mint a mit eddig felmutattunk, a klassikus mérték barátai némi joggal kárhoztathatnák a jelenkor költőinek eljárását, melynél fogva a formákban oly gazdag klassikus mérték helyett ezen szükkörü, egyhangú verseléssel élnek, mely trochaeus, dactylus és korcs jambusokon kívül mást nem képes felmutatni. Azonban nagyon csalódnék az, a ki a magyar verselésben az eddig mondottakon kívül mitsem látna ; a magyar verselésben épen nem a leggyakoribb az egyenlő lábak összetétele, sőt a legtöbb esetben a trochaeusok és dactylusok össze szoktak köttetni, vagy három trochaeus két dactylus által helyettesíttetni, — mi által a legváltozatosabb verssorokat lehet előállítani. így a következő sorban : Állottam | vizének | mélysé | gei \ felett Arany. két dactylust követ három trochaeus, a következőben pedig : Fekete | haja | csupa | gyűrű | olyan j göndör Tolnai. van egy dactylus s utána öt trochaeus, vagy inkább egy dactylus és egy trochaeus együtt, s utána két kettős trochaeus;— itt azonban eljutottunk a tulajdonképeni „magyar nemzeti versidomhoz“ — vagyis az ütemes verseléshez, melyről kissé tüzetesebben kell szólnunk. Már az egyenlő lábú soroknak természetes rhythmus szerinti olvasásánál is észre lehet venni, hogy gyakran két-két trochaeus mintegy összetartozónak, — egy lábnak olvas- tatik, úgy hogy a második trochaeusnak súlyos szótagja nem emeltetik ki annyira mint az elsőé, — álljon ez a kettős trochaeus akár egy szóból, (hol a második trochaeus első szótágján csak mellékes hangsúly lévén, az természetesen kevésbbé hangoztatik mint az elsőé, melyen a fő hangsúly van) akár pedig két- kéttagú sz óból, hacsak a második szón nincs határozott hangnyomat, mely esetben azonban az első trochaeus hangsúlyoztatik gyengébben. Ha már most ezen kettős trochaeusok úgy csoportosíttatnak össze egyes trochaeusokkal, s dactylusokkal, sőt egyes különálló szótagokkal is, hogy ezen különbféle lábak bár melyike, álljon az akár hány szótagból egészen egyenlő időt tölt be, s a mennyiben azt nem tenné, a hézag szünet (pausa) által töltetik be: a különbféle verslábak vagy is inkább ütemek ezen csoportosítása adja a sajátságos magyar ütemes verseié s t, melyben a legváltozatosabb formákat lehet feltüntetni.
