Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1863

A görög dialektusok rövid ismertetése nyelvtörténeti

szempontból.*)

Kapcsolatban a múlt évi Értesítőben adott értekezésünkkel, melynek végén a tudós homérosz- magyaráző Eustathiosnak a zárdái élet hanyatlása és a barátok tudatlansága és lustasága miatti följaj- dulását idéztük a 12-ik századból, megemlítjük folytatólag, hogy ezen jajkiáltás a 12-ik századbeli összes byzanti állapotokra ráillik, a mint ez Ptochoprodromos Theodor akkori barát költeményeiben eleven színekkel festetik. Igaz ugyan, hogy ily körülmények között az egyházi irodalom Byzantiumban a termékek mennyiségét tekintve folyton nagy lendülésnek örvendett, mit könnyen inegfejthetőleg az irodalmi egyéb irályfajok gyakorlásának szünetelése és az ennek folytán nőttön növő sülyedése a szép iránti fogékonyságnak idézett elő, csakhogy csalatkoznánk ha ezen egyházirodalmi termékekben e lendület daczára dagályosságnál egyebet keresnénk1). íme azon kor irályának megismertetésére csak két mondat Psellus 11-ik századbeli polygraphnak Simeon a metaphrasta fölött írt beszédéből L>): zbv péyav év ßco> Xóycp Zupswv énacvscv npoeXópsvo g, zb nó.ar.q rijs olxoapévrjg Xapnpbv xac nsptßorjzov xa'c ovopa xa'c eőzúfflpa, oöx ólba zcac nozk Toyota, népi aőzoü %pr]oopac, fj zc zaiv návzcov épibv ápxoaaav zrjv sucprjplav napizó pác. ' Avrjp ydp éxscvóg éazcv, ou Xóycp púvov xoap.o6p.svoq, xac zóv zs vouv iyiov ézotpózazov elg voypázwv yo- vcíg, zrjv zs yXüooav otov dxj zb Necáioov ősapa, oux év nspcódocg, oőx éx dcaozypáziov paxpwv, d/S óaypépac pupcocg nXijűővouaav nip/sac xac söxacpózaza nsXayuooaav, dXXd xac zfj dnb zwv ijdüv xpdasc, xa'c ndaacg zacg ápezatg, xa'c zcp napadeiypuzc ysvéaíiac zocg tyjXouv édéXooac psyaXonpenrj ßcov xa'c owcppova aepvuvópsvog xzX.

Az eddigiekben az egyházi nyelvezet minősége mutattatott ki Konstantinápoly bevételéig és előadatott a görög nyelvnek térrajzi elterjedése Macedonia Ázsia és Afrikában Nagy Sándor után. Nem hagyhatjuk még szó nélkül, mielőtt tovább haladnánk, a görög nyelvnek életben való maradását a gal- liai és itáliai régibb görög gyarmatokon.

Hogy Massilia (MaaaaXla~) , a phokaeok régi gyarmata, Krisztus előtt a 6-dik században alapíttatott s jó törvényei és államintézményei3) mellett egyszersmind a görög míveltségnek méltó képviselője vala, nem vonatik többé kétségbe. E város nevét viseli Ilomeros költeményeinek Eustathiosból ismeretes s az aristotelesi és sinópei szövegitészet mellett megemlített szövegbirálat is, értem a dcópfhoacg MaaaaXcwzcxSj-t4). Innen elterjede a tudomány világossága a narbonensi Gallia egyébb ré*) Különösen Mullach Gramm, der Griech. Vulgarspr. Berlin 1856. — Giese, Über den aeolischcn Dialekt, Berlin 1837. — De Graecae linguae dialectis, Ahrens lib. I et II Gotting. 1838 et 1843. — Sturz» Letronne sat.

1) Leo Allatius de libris eccles. Graecorum, Fabricius Bibi. Gr. régi kiad. 5-ik köt. —

2) Mullach libro eit. 35 1.

3) Cicero pro Flacco cap. XXVI. — r) Wolf. Prolegg. ad. Hom. p. 175.

I*