Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1863
4 szeire és Aquitaniába is. Ezen államok szónokokat, bölcselőket, orvosokat hivának meg és iskolákat alapítának, miért Strabo a gallokat ^/UA/tyves-eknek nevezi. Justinus XLIII, 4 azt mondja, hogy „Non Graecia in Galliam emigrasse, séd Gallia in Graeciam translata videretur.“ A római császárok Konstantintól Theodosiusig inegszabák a rhetorok és grammatikusok fizetését. Massiliában később mindinkább nagyobbodván a római nyelv befolyása, a lakosok három nyelven t. i. gall, görög és rómain, tudónak beszélni, a miért Varró őket trilinques-eknek nevezi'). Hogy irodalmilag mennyire tudák némely gallok kezelni a római és görög nyelvet egymásmelleit, szolgáljon például a 4-ik században Kr. u. élt burdigalai Magnus Autoniusnak Axius Paulus barátjához írt kevetkező epistola bilinguis-e2): Έλλαδιχτ}ς μετέχων Μοόσης Latiaeque camoenae Άξίφ Αόσόνιος sermone alludo bilingui ............... Κ είνος έμο'ι πάντων μέτοχος qui serxa nostra, Qui joca παντοδαπή novit tractare παλαίστρj.............. J am satis, ω φίλε Παύλε, πόνων άπεπειρήδημεν, *Εν τε ίθρω causa<g τε xa't ingrata?<7£ χαδέδραις, 'Ρητοριχοϊς ludoíov.............. H ic érit et fructus Αημήτερος άγλαοχάρποο. νΕνδα σοι ειδαρ εοι πολογανδέα pocula δέντι Κιρναν, αιχε ϋ-έλοις, νέχταρ vinoro bono^o. Ερ. XII. A lugduni és vienni egyház rendelete folytán az Acta martyrum-ok is görög nyelven szerkesztettek s 1839-ben Autun-ben, a vértanúk temetkezési helyén, egy a keresztyénségnek Galliába való első elterjedése idejében szerkesztett sírkői felirat találtatott'’). Hogy Galliában a görög nyelv sokáig élhetett, bizonyítja azon sok görög tulajdonnév, mely hajdan Aquitaniában divatozott4) és a mai franczia nyelvben levő sok görög szó és szólásmód3). A mi a görög nyelvnek életben való maradását illeti Italiában, megjegyzendő, hogy a latin népnyelv uralmának az osk és görög állott ellent Alsó-Italiában. Ámbár Alsó-Italia városaiban és Sici- liában a hajdan létezett dór és chalkidikei városok tájnyelvi harcza a későbbi feliratokon a χοινη διάλε- zrogtulnyomó elterjedése következtében elenyészik, mindazonáltal a görög nyelv el nem pusztult e tájakon sokáig, sőt a χοινή διαλεχτός Siciliában és Nagy-Görögországban, még a római mezei lakokkal környezett Neapolisban is, a latin nyelv erőre kapásának századokon át ellent állott, s noha a 12-ik századtól kezdve a különféle román népségek gyakori érintkezése és a nyugotnak a görög kelet fölött nyert túlsúlya a görög nyelvet Alsó-Itáliában hova-tovább jobban elnyomó, mégis találtatott még 1355-ből származó nyilvános görög fólirat is6), s Nápoly és La Cava levéltáraiban még 15-ik század') Egger, de l’étude de la langue latiné chez les Grecs dans Fantiquité, Memoires de l’Acad. des Inscript. 1855. 2) Mullach libro cit. p. 43. 3) Christliches Denkmal von Autun, erklárt von Franz, Berlin 1841. 4) Histoire littéraire de la Francé pár les Bénédictins de St. Maur. 5) Traeté de la conformité du langage francoys avec le grec, pár Henri Estienne, Paris 1569. ®) Papadia memorie storiche della cittá di Galatina, Napoli 1792.
