Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1862
7 A görög nyelv Aethiopia, Syria és más országokba kivált a makedón alakban terjedvén el, azon tájakon a honi nyelvekből is sok elem csúszott a görögségbe. Ezen idegen tartományi befolyás alatt álló makedon-köznyelvet és még a Nagy Sándor után élt íróknak sok nem-görög alak és keleti szólásmódokkal vegyített nyelvezetét az újabb időben, mivel a görögül beszélő azsiai embert éA Atjvcot^ 8-nek hívták, per abusum éÁÁyvttrnxy őla A ex to s-nak nevezők el. E nyelvezeten t. i. vegyítve syr, chaldaei és héber sajátságokkal, jelent meg az ó-szövetségnek alexandriai fordítása és Íratott az új-szövetség, a mely könyvekből később ezen nyelvezet többé-kevésbé az egyházi atyák irataiba ment által. Leghelyesebben egyházi nyelvezetnek nevezhető.*) Mind a makedón mind az alexandriai nyelvezetnek sajátságos szavaikon kívül sajátságos nyelvtani alakjaik is vannak s bennünket kivált ez utóbbiak érdekelnek. — Sajátja a makedónnak az ó-ión görögségben is szokásos a végzet helyett pl. v s <p e Ay y e p ér a vecpeArjyepértjq helyett. Az alexandriai több nevezetes saját formával bír, így pl. Sextus Empiricus adversus Grammat. §. 213 p. 261 ed. Fahr, ezt mondja : Aégts nap ’AAegavőpeüocv é Atj Aod av xa'c án e Ay A u d av t. i. éArjAódaacv és áneAnAidamv helyett, a mely szavak folytán már azelőtt gyaníták, hogy a Lykophronnál v. 252 necppíxaoc helyett álló n é <p p ix av, mivel ezen iró Alexandriában élt vala , az alexandriai dialektus sajátságaihoz tartozik. Gazdagabb épen e formatio tekintetében az ó-testamentomi LXX fordítás, a melyben éwpaxav található kwpáxaoc helyett és sok hasonló**). — Ide számíthatjuk a Septuaginta különféle helyein előforduló a a szótagot, mely az activum imperfectum többes harmadik személyének végső v-je elibe toldatott be pl. é x p cv o a av expcvov h. (Exod. 18,26), eAaußavooav eAapßavov (Ezech. 22,12); é<p alv o a av ecpacvov h. (Maccab. 4.50) épen úgy mint Lykophronnál éa yá^oaav íayaQov helyett. Épen így használja Posidippus (Brunck Analect. T. II. p. 47 n. VI) ecyoaav alakot elyov helyett.— Ehhez járulnak az összevonható (amacpoúpsva) igéknek a mai népnyelvben is használt hason alakjai pl. xarevooüaav xazevóoov h. (Exod. 33,8) ; én o c o o a av énoíoov h. (Job. 1,4); — éytvvüaav éyévvwv h. (Gén. 6, 4). Ezen vulgaris alaknak használata a régi időben, nyelvtörténeti tekintetben igen nevezetes. — Ezen analógia szerint képződék az aoristos is pl. Exod. 15, 27 és Ps. 47, 4 Aj Adó a av yAdov helyett; Exod. 16, 24 xarsAinoaav xazéAcnov h.; Ps. 77, 29 é<p áy o a av itpayov helyett.— Ide tartozik még éní/Adoaav Fab. Aesop. 166, el c r) Ad o o av Eustath. Opusc. p. 83, 42.— Ezen alakok eredeti hazája fölött a grammatikusok a legkülönfélébben nyilatkoznak, a legtöbben c h a 1 ki d i k e in e k, némelyek boeotiainak, mások euboeai és ázsiainak állítják, végre Antiatt. p. 91, 14 ezt olvassuk: éAéyooav, éypácpoaav xa'c rá őuoca ’ A A e £ av d p ei« Aeyooac *** *). Hogy a bvzantiumiak később doaav-t mondának ecőov h. (Theophylact. epist. 19. T. Vili opp. Meursii p. 825 extr.) és naprjAdooav-1 napíjAdov helyett, ezzel összefüggésben van. — Rokonképzetfiek a praesens és aoristus secundus optativu- sának ocirav és az aoristus primus opt. ataav alakjai ocev és acev helyett. Phavörinus ezen alakokat (Ecl. 172, 24) aeolnak tartja, mit azomban az aeolisuius maradványai után bebizonyítani nem lehet****).— Annál gyakoriabbak az ó-szövetség alexandriai fordításában pl. Ps. 34. 25 e e n o c a av ; *) Claud. Salmasii de Hellenistica Commentarius. Lugd. Bat. 1643. — Ejusdem Funus linguae Hellenisticae sive confutatio exercitationis de Hellenistis et lingua Ilellenistiea Lugd. Bat. 1643. **) Lásd a helyeket Sturznál p. 85. ***) Sturz, de dial, et H. p. 58 sqq. — Lebeck. ad Phrynichum p. 340. +***) Ahrens de dial. Aeol. I. p. 133.
