Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1862
103, 35 é x le in o e a av ; Job. 18, 9 e l t? o i a a v ; 18, 7 # rj p e ú a a i a av; 20, 25 nepinazvj- aaiaav: Deut. 1, 44 no rqo aca av. — Szintén az alexandriai dialektus sajátja, hogy a 2-ik aori- stost az elsőnek végzetével képezi, a mire azomban a közönséges nyelvben sem hiányzanak példák, mint: ein ov és sittől 6s az ineaov h. Eurip. Alcest. 477 álló ins a a. A hetven fordító sok ily nemű alakkal élt, pl. eldav eldov h. 2 Reg. 10, 14; eopav eopov ib. 17, 20; előszeretettel használók az yl&a alakot, a melynek nyomaira az ríj-szövetségben is akadunk. Ezen alexandriai alakok később a byzanti irók által is használtatnak, mig az újgörög népnyelvben teljes használ- tatási jogot élveznek. Az egyiptomi dialektust illetőleg megjegyzendő, hogy az nem vala a nép és az életnek, hanem az irodák és a hivatalnokok betanult technikai nyelve és épen azért a beszélésre ügyetlen, a szóképzésben merész és szókötési tekintetben nem nagyon szabatos. Feltalálható e dialektus a rosettei feliratban, Capito és Tib. Jul. Alexander edict urnáiban *) továbbá az adu 1 ei feliratban (I Euergetes királyt illetőleg) és kisebb-nagyobb papyrus- tekercseken, melyek nagyrészt még kiadatlanok. Ilynemű gyűjtemények találtatnak a b r i 11 museumban, Paris, Turin, Róma, Leyden, Berlin és Bécsben. Némely ide tartozók íöllelhetők Kosegarten nál: de prisca Aegyptiorum litteratura. Vimar. 1828 p. 61—70. — A rosettei felirat egy hosszú, 54 sort számitó ügyetlen mondatból áll. Hasonló irályozási ügyetlenség bélyegzi Egyiptomnak legtöbb görög feliratait és papyrustekercseit. Biztos és részletes jellemzését e dialektusnak azomban csak akkor adhatni, ha az ide vágó okiratok mind kiadattak. — A mit Sturz (pag. 117) az egyiptomi dialektusban a magán- és mássalhangzók tekintetében felhoz, egyrészt a septuaginta-fordítás és az oda mellékelt új-szövetségi nyelvsajátságokra vonatkozik, más részt a Krisztus utáni első századokból származó alexandriai és vaticani septuaginta - codexek Íróinak az egy- és rokoilhangzásu magán- és kettőshangzók hibás felcseréléseit cs sok a mai görög népnyelv ben használt ragozási képzéseket illeti, a mely körülmény egészben véve csak annyit bizonyít, hogy a görög nyelvet minden időben, vagy legalább azon codexek keletkezésekor, úgy ejtették, mint a mai görögök és hogy a mai barbár vulgáris formatiók a népnyelvében már akkor is épen úgy megvoltak, mint manapjában. Jobban elvadult az Egyiptomból Aethiopiába átszármazott görög nyelv, a hol ez szintén mint államnyelv használtatott *#). Főokmánya ezen elfajult görögségnek Silko nubiai királynak felirata (Corp. Inscr. III. p. 486), mely a római időből származik, körülbelül Diocletianus és Maxi- mianus korából *** ****)); Helyesen jegyzi meg Franz, hogy e felirat szerzője ujoncz lehetett a görög nyelvben. 'Anag dúo, &nag dí<z h. áll benne, én o lé prj a a psrä z üv B lepóojv, xuza züv vagy npöq zoíj? Blepúue, helyett (Hasonló Joh. Apocalyps. 2, 16. 12, 4. Interp. Judic. 11, 4. 5, 20.) Az é x aft éoftrjv aoristuson, ha tudjuk, hogy ez Chariton, Longus és más későbbi Íróknál is előfordul, nem fogunk fennakadni *###). Feltűnők benne a zbpevnpüzov an «f és az év 8.nag *) Spangenb. Antiq. Rom. monum legal, p. 199. sqq. **) Letronne, Matérieaux pour l’histoire du christianisme en Égypte p. 43 sqq. ***) Mullach Gramm. p. 23 sqq. ****) Lobeck. ad Phrynich. p. 269. — Reisig, ad Soph. Oed. Col. p 212.
