Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1862
6 Az attikai dialektus három változáson ment keresztül. Az ó-attikai az ó-ióntól csak csekélységekben kiilömbözhetett, * **)) külömben is Attikában lakván hajdanta az iónok és az attikaiak már Homeros által is 7áoveg-nek neveztetvén. Ezért találtatnak Homeros müveiben szóalakok, a melyek később kizárólag az attikaiak sajátja valának. Ezen dialektusban irá Solon az ő törvényeit. — Ezen ó-attikai tájnyelv a Boeotia és Megarában az aeolok és dórokkal történt sokszerű összeköttetés, továbbá a peloponnesosi dórokkal és más görög és idegen népekkel bekövetkezett érintkezés folytán mind inkább és inkább változék és nem-ión meg idegen szavakkal vegyítte- ték ##). így az attikai tájszólás hova - tovább elüte az ióntól, különösen a hosszú a-nak használása által p után, továbbá több magánhangzó összejövetelének az összehúzás által történt elkerülése és a lihenetesített magánhangzók használata által. Ily módon támada a közép-attikai tájszólás, a melyen állítólag először a leontiumi Gorgias írt. E nyelvezeten szerzék müveiket Thukydides, a szomormű- irók, Aristophanes és mások. — Az új-attikai Demosthenes és Aeschinestől számíttatik, bár Plá- ton, Xenophon, Aristophanes, Lysias és Isokrates az említettek irályának már sok sajátságaival bírnak. Különösen abban külömbözik az előbbitől, hogy a lágyabb alakokat kedveli vala pl. a 2-ilt aoristost: ouveAéyyv, ámjlláyrjv-i az ó-attikai és ión oovs),é-/$T)v és ánrjXXáy&xjV helyett; a kettős p-1 a régibb po helyett, a mely az ó-attikai, ión, aeol, és dór tájszólások közös sajátja; végre a kettős z betűt a aa helyett. — Az attikai dialektusban Íratván a prosai irásnem mintapéldányai, azonfelül Athenae sokáig maradván az irodalom és tudomány, különösen a bölcselet és szónoklat székhelye: nem csoda, hogy ezen tájszolás a többit túlsúlyozá. Tökéletes tisztasággal, eltekintve egyes irók sajátosságaitól, Nagy Sándor koráig irának rajta, a kinek hódításai következtében a görög nyelv Egyiptomban meghonosodván, majd Ázsia nagy részére kiterjedvén, lassanként változni kezdett. Ekkor támada az úgynevezett görög közös nyelvezet- (xoivij vagy éUxjVtxij deáÁexzog), a mely eltérvén a tiszta atticismustól, mind azt felvevé az Írott és beszélt nyelvbe, a mi az összes görögök nyelvtulajdona vala. Bár mily művelő befolyást gyakorolt légyen a görög nyelv elterjedése által a barbárokra, nem tagadható más részt, hogy sokat szenvedett eredeti tisztaságának rovására a makedónok, egyiptomiak, aethiopok, syrek, perzsák, indok és más ’népek nyelvbeli befolyása által és hogy e nemzetek irói a görög nyelvet elég idegen elem közbevegyítése mellett kezelék irodalmilag. Hogy mily viszonyban állott a makedón nyelv a göröggel és mennyire volt vele rokon vagy nem, arra a legújabb nyelvészeti kutatások is csak bizonytalansággal felelhetnek. Csak annyi bizonyos, hogy a makedón nyelv a görögtől nagyon különbözött *** ****) *****)), de viszont, hogy Fülöp ésNagy Sándor udvaránál nem makedónul, hanem görögül irának és beszélének. ####) A makedón és a görög nyelv vegyülése folytán támada az úgynevezett makedon-dia 1 ek- tus, a mely a tudósok által kimíveltetvén, azon okból, mivel a makedón uralom alatt Alexandria vala a tudományosság székhelye, alexandriai dialektusnak neveztetett. *) Bentley Opusc. philol. p. 357 sqq. — Koen. ad Greg. Cor. pag. 385. **) Xenoph. de Rep. Athen. 2,8: é’netza ipwvijv rijv naoav áxoóovzeq égeXégavzo zoüzo pkv éx z^q, zouzo d’ éx zr/í, xa'i ol pkv iXÁrjveq Idea paVkov xae epeovfj xat dtaízrj xa't oyßjpaze ypeuvzae. Afhyvaéoe dk xsxpapévrj e~ dnóvziúv FAXijviov xa't ßapßapwv. ***) Curtius VI. cap. 30. ed. Zumpt. ****) Plutarch, in vita Alexandri. *****) Sturz : de dialecto Macedonica et Alexandrina. Lips. 1808.
