Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1862
A görög* dialektusok rövid ismertetése nyelvtörténeti szempontból. *) A görög nyelvnek iradalomelőtti állapotáról és a pelasgok nyelvéhez való viszonyáról mit sem tudunk. Az irodalom által reánk hagyományozott nyelv kUyvixi] ipiavíj)-, a melyen nemcsak Görögországban, hanem Kisázsia, Alsó-Olaszországban, Sicilia szigetén és más tájakon is beszéltek az ó-korban, mindjárt első felmerülésekor több tájszólást (ßtfäexroö) mutat fel, a melyek ismét több alsóbb osztályú, kisebb tájakhoz kötött tájszólásokra oszlottak. — Valamennyi tájszólás azomban a görögök két főtörzsének, a dórok és ionok, nyelvezetére, a dór és ión tájszólásra őatph xdi ij tág) vezethető vissza. — A dór törzs számra nézve a legerősebb vala és ennélfogva a legtöbb gyarmat tőlük erede. — Az a e o 1 aloUs) tájszólás a dór nyelv mellékágának tekinthető és a költők által már korán kimívelve a görög nyelvnek s kiváltképen a dórságnak legrégibb képviselője. — Az ión törzshöz tartozók számra nézve sokkal kevesebben valának. Ezen törzs nyelvezetéből keletkezett később mint önálló tájszólás az attikai dialektus ár&é$)- — Midőn tehát az athenaei szónoklat fénye, az attikai nyelvezet tökélye és azon mély bölcseség, mely a fővárosból mindenfelé elter- jede könnyen megmagyarázhatóvá teszi azon körülményt, hogy Nagy Sándor után ezen dialektus lett, kevés, koronként történt változástól eltekintve, a görögök általános nyelvévé, épen az aeoldór törzsnek az ionattikaihoz álló számbeli arányából magyarázható meg, hogy miért lelhető fel az irói nyelvtől minden időben külömbözött és még manap is élő népnyelvezetben ^uloXodtoptxi) dcáJiexrog), több aeol-dór, mint ion elem. Az aeol tájnyelven leginkább Thessália, Boeotiában, Lesbos szigetén és a kis-ázsiai aeol gyarmatokon beszéltek. Kimüveltetését leginkább a lesbosi Alkaeos és Sapphó és boeotiai Korinna költői működésének köszöné. — Alakgazdagságánál fogva, a nélkül hogy túlságos lágyságba esnék, kiváltképen erotikus érzelmek kifejezésére volt alkalmazható. Részletes ismeretével e tájszólásnak, miután csak árva töredékek maradtak reánk, nem bírunk, annyit azomban mégis tudunk, hogy a mai köznyelvvel igen sok közös sajátsága volt, ilyen a lihenetlenítés {<píX(Dai<i) vagyis a spiritus lenis-nek használása az asper helyett. Az újgörög népnyelv aeolismusaihoz tartoznak továbbá azon esetek, a melyekben a d igám ma jelentkezik**). Azonkívül ide számíthatók még nevezetes maradványai a ^-igéknek. A grammatikai hagyomány ***) szerint t. i. az aeol dia*) Különösen Mullach Gramm, der Griech. Vulgarspr. Berlin 1856. — Giese, Über den aeoli- schen Dialekt, Berlin 1837. — De Graecae linguae dialectis, Ahrens tib. I. et II. Gotting. 1838 et 1843. Sturz, Letronne sat. '**) L. Mult évi programm. „Az aeol digamma az új-görög nyelv világánál.“ ***) Becker. Anecd. pag. 1045 és Cramer. Anecd. Oxoniensia IV, 340, 6. — Apollonius de syn- taxi pag. 92.
