Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1860
10 teszi, mint ők. A lovon jóformán még ülni sem tud vala, hogy már elkezde lóra ugrálni s lóhátról nyíllal vagy kopjával lövöldözni, s ha ilyenkor legyőzik, maga nevet vala magán leginkább. Minthogy pedig a legyőzetés által nem szűnik vala meg azt tenni, miben legyőzték vala, hánem annál inkább rajta vala, hogy azt újból megkísértse és jobban tegye, igy csakhamar utoléré a lovaglásban kortársait, sőt nem soká, a dolog oly annyira kedvére lévén, túl is haladá őket. A kertbeli állatokat is üldözkedve, lövöldözve mind elpusztította vala, úgy hogy Asztüagesz sem vala többé képes számára vadakat gyüjtetni. A hogy Kürosz észre vévé, hogy nagyapja a legjobb akaratja mellett sem képes neki sok élővadat megszerezni, igy szóla hozzá: Mi szükség neked — kedves nagyapám — a vadak fölkeresésével bajlódnod, hisz ha te engem nagybátyámmal vadászatra eleresztesz, azt fogom hinni, hogy valahány vadat látok, azok mind az én számomra tartatnak. Es bár vadászatra menni nagyon kívánkozik vala, még sem vala képes többé úgy rimánkodni mint gyermekkorában, hanem csak tartózkodva közeledék, s a miben előbb Szákásznak szemrehányást tesz vala, hogy t. i. őt nagyapjához be nem bocsátja, abban már maga vala magának Szákásza; mert nem megy vala hozzá, ha az időt nem látja vala alkalmasnak, sőt Szákászt is igen nagyon kéri vala, adná tudtára mikor lehetséges a bemenetel és mikor nincs arra idő, úgy hogy már Szákász is fölötte kedvelli vala őtet s a többi mind. — Miután tehát Asztüagesz észre vévé, hogy Kürosz igen szeretne szabad térben vadászni, kiküldi őtet nagybátyjával s hozzá öregebbeket ad lóháton felvigyázókul, kik őtet a veszedelmes helyektől és ha a vad állatok közül valamelyik mutatkoznék, megóvnák. Kürosz kíváncsian kezde tudakozódni kísérőitől, mely állatokhoz nem kell közeledni, és melyeket lehet bátran üldözni. Azok mondák neki, hogy a medvék, vadkanok, oroszlánok és párducok már sok embert, ki hozzájuk közeledett, szétszaggattak 14), de a szarvasok, zergék, juhok és vad szamarak nem bántják az embert. Továbbá azt is mondák neki, hogy a nehéz járható helyektől, nem kevésbé mint a vad állatok- tul kell őrizkedni, mert már sokan lovukkal együtt nyakukat szegték. — Kürosz mindezeket figyelemmel hallgatja vala, a mint azonban egy felugró szarvast megláta, mindazokról miket hallott 15) megfeledközvén, Űzőbe vévé, semmi másra nem nézvén, mint a merre szalad. És valahol átugratván, valahogy lova térdre esik s kicsibe múlt, hogy őtet is le nem veté; azonban nagy nehezen mégis rajta marada s lova megint*>fölálla. A mint pedig a sikra érkezik, egy kopja hajítással elejti a gyönyöréi nagy szarvast. Ezen Kürosz felette nagyon megörüle 16), de felvigyázói hozzá lovagolván, kezdék pirongatni sneki mondani mily nagy veszélyre veté magát s egyszersmind fenyegeték, hogy bemondják. Kürosz tehát lováról leszállván ott áll vala, és beszédük hallása nagyon bántja vala. A mint azonban megint valami zajt von észre, mintegy lelkesülve föl- ugrék s látván, hogy egy vadkan épen felé tart, elibe ugrat s jól célozván homlokon találja a vadkant és elejti. Ekkor már nagybátyja is elkezdé őt pirongatni, vakmerőségét látván. Kürosz pedig még pirongatódzása közben is kéré őt, engedné meg neki azt, a mit vadászott 17), haza vinnie s nagyapjának adnia. Erre nagybátyja, a mint mondják, igy felele: De ha nagyapád észre veszi, hogy vadat űztél, nemcsak téged, hanem engem is pirongatni fog, mivel azt neked megengedtem. Ha akarja — mondá Kürosz — hát verjen meg, csakhogy előbb átadtam légyen 18); sőt te is, kedves nagybátyám, büntess meg a mint akarsz, csak tedd meg kérésemet. Küaxares azonban végre így szóla: Tedd a mit akarsz, hisz legalább most úgy látsz k, hogy királyunk vagy. Kürosz tehát a vadakat haza vivén, oda adá azokat nagyapjának és mondá, hogy azokat az ő számára vadászta. A kopjákat ugyan nem mutatá meg, de véresen olyan helyre tévé, hol gon
