Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1860
6 Kürosz és Asztüages. (Cyropaedia : 1. 3 és 4, 1—3.) Ezen nevelésben részesűle Kürosz tizenkét évig- vagy valamivel tovább, és kitünteti vala magát minden kortársai között szintúgy a szükségesek gyors eltanulásában, mint minden dolgainak kellő s emberül való véghezvitelében. Annakutána Asztüagesz magához hivatá leányát fiával együtt, mert kívánja vala őtet meglátni, hallván hogy derék s jóra való fiú. Elmegy tehát Mandane apjához s elviszi magával fiát Küroszt is. Mihelyt megérkezék, s Kürosz megtadá, hogy Asztüagesz az ő anyjának apja, azonnal megkezdé *) őt csókolgatni, mert természet szerint nyájaskodásra hajlandó gyermek vala, úgy mint akármely vele fölnevekedett régi barátja; és meglátván az ő ékességét, hogy szeme alya ki van festve, arcszine megkenve, fején pedig vendéghaj van, a mint szokás vala a Medusoknál (mert mind médiai: a bíbor dolmány, köntösök, a nyakláncok s karperecek, a Persáknak otthon még most is sokkal hitványabb ruházatjuk és egyszerűbb életmódjuk van); látván tehát nagyapja ezen ékességét, rátekintvén monda: Jaj édes anyám, be szép az én nagyapám! Erre az anyja kérdezvén tőle, melyik tetszik neki szebbnek, apja-e, vagy ihol nagyapja. Kürosz felele: 0 anyám! a Persák közül a legszebbik édes apám, a Médusok közül azonban, a mennyit akár útközben, akár az udvarban láttam, a legszebbik ez az én nagyapám. Nagyapja őt viszont megcsókolván, szép ruhába öltözteté, s tisztességül fölékesité 2) nyaklánczokkal és karpereczekkel; és ha kilovagol vala, mindenüvé magával viszi vala őtet arany - zabláju lovon, a milyenen maga is járni szokott. Kürosz pedig, a szépet kedvellő és tisztesség szerető fiú lévén, nagyon örül vala a ruhának, s még jobban annak, hogy lovagolni tanul; mert Persaországban, azért hogy nehéz lovakat tartani vagy lovon járni, a vidék hegyes volta miatt, még csak látni is lovat ritkaság. Egyszer hogy x4sztüagesz leányával és Küroszszal ebédel vala, és úgy akarván, hogy Kürosz mentül jobb izlien egyék, nehogy annyira haza kívánkoznék, eleibe adata főzelékeket, különb-különb mártás-féléket és ételnemeket. Ekkor Kürosz, a mint mondják, igy szóla: 0 nagyapám, mennyi alkalmatlanságodba kerül neked az ebéd, ha mind ezen tálacskákhoz nyúlnod és mindezen különbféle ételeket meg kell ízlelned.—Hogyan — felele Asztüagesz — hát nem jobbnak tetszik-e neked ez az ebéd, minta persaországi ? Erre Kürosz monda: Koránt sem nagyapám, sőt sokkal egyszerűbb és egyenesebb a jólakáshoz az ut, nálunk, mintsem nálatok; nálunk ugyanis már kenyér és hús juttat el ahhoz, ti pedig, noha ugyan oda igyekeztek a hova mi, mégis csak sok kanyargásokkal föl s alá bolyongva, nagy nehezen érkeztek oda, hova mi már régen eljutottunk. De, kedves fiam, felele Asztüagesz, szívesen bolyongunk mi igy; mert ízleld meg csak te is, meglátod,hogy jó az. Igen, de a mint látom, kedves nagyapám — monda Kürosz — te is undorodd ám ezen étkektől. Miből következteted te azt, kedves fiam, a mit mondasz? kérdé őtet Asztüagesz. Azt látóin ugyanis — felele Kürosz — hogy mikor kenyérhez nyúlsz, semmihez sem törülöd kezed, ellenben ha azok közül megérintesz valamit, kezed azonnal megtisztitod a kendővel, mintegy nagyon is boszankodva, hogy bepiszkoltad 5) vele kezedet. Ezekre ezt mondá Asztüagesz: Ha tehát úgy ítélsz, kedves fiam, legalább lakjál jól hússal, hogy mint erős legény térhess haza. Ezt mondván, egyszersmind házi állat és vad pecsenyét tétet elibe; Kürosz pedig midőn a sok húst látá, igy szóla: O nagyapám, valóban megengeded neI.
