Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1860
7 kém mind ezen hússal úgy bánnom, mint én akarom? Valóban — felele Asztüagesz — én megengedem. Ekkor Kiirosz a húst elfogadván, elkezdé azt nagyapja szolgái közt osztogatni, mindegyikhez valamit szóllván: Ez a tied, mivel szorgalmasan tanítsz lovagolni; e meg a tied, mivel kopját adtál, mert ez meg van most nekem; ez ismét a tiéd, mivel nagypapát jól szolgálod, és ez a tiéd, mivel tisztelettel vagy anyám iránt. — Ilyeneket teszen vala, mig nem a húst, melyet kapott vala 4), mind el nem osztogatá. Hát Szákásznak — monda Asztüagesz — az én pohárnyuj- tómnak, kit oly annyira becsülök, semmit sem adsz? Szákász ugyanis szép ember vala, s az vala tiszte, hogy a kiknek dolguk vala Asztüageszszel, azokat bevezesse és eligazítsa azokat, kiknek bebocsátását nem látja vala alkalmasnak. Ktirosz kérdé ismét nagy bátran, mint oly gyermek, mely még nem félénk: Ugyan miért becsülöd te, ó nagyapám, annyira ezt az embert? Hát nem látod — felele neki Asztüagesz tréfálva, — hogy mily szépen s illendő tartással jár el tisztében (azon királyok pohárnyujtói t. i. illendően járnak el hivatalukban, tisztán töltögetik a bort, s az ivó csészét három ujjal tartva adják át, és úgy nyújtják oda, hogy az ki inni akar, a poharat legkényelmesebben kezébe veheti). Parancsold meg csak, ó nagyapám, Szákásznak, adja ide nekem is a poharat, hogy én is szép töltögetéssel, ha tehetem, megnyerjem kedvedet. Az megparancsold, hogy adja oda neki. így tehát Kiirosz átvevé a poharat, kiöblité a mint azt Szákásznál is látta vala 5), és oly komoly képpel és nagy illedelmes tartással vivé azt oda s adá kezébe az ivó csészét nagyapjának, hogy anyját s Asztüageszt felette igen megnevetteté. Ekkor maga Kürosz is nagy nevetésre fakadva, oda ugrék nagyapjához s megcsókolván őtet monda: O Szákász oda vagy, kibuktatlak hivatalodból, mert mind más különben, szebben fogom tölteni a bort nálad, és nem is iszom ki magam. — A királyok pohárnyujtói, midőn az ivó csészét átadják, meritnek abból egy pohárral, s azt bal tenyerükbe töltvén, felszürcsölik, hogy ne érjenek czélt, ha netalán mérget vegyítenének bele. Erre Asztüagesz tréfásan igy szóla: 0 Kürosz, ha már mindenben Szákászt akarád 6) utánozni, miért nem szürcsölél 7) a borból is? Mivel — felele Kürosz — féltem, nehogy a kancsóba méreg volna keverve, mert minap, hogy barátidat születésed napján megvendégeld,, tisztán kivevém, hogy nektek mérget töltött bele k). Hát hogyan — fiam — vevéd te azt észre? No hiszen látám 9), hogy tántorog eszetek és testetek, mert először is azt, mit tőlünk gyermekektől eltiltatok, azt magatok teszitek vala, hiszen mindnyájan egyszerre kiabáltok és semmit nem értitek vala egymást; éneklésiek is csupa nevetség vala, mert noha semmit nem figyeltek vala az éneklőre, mégis rá esküsztök vala, hogy a legszebben énekel. Es bár mind- egyitek dicsérgeti vala maga erejét, azután mégis midőn fölkeltek vala tánczolni, nemcsak hogy nóta rendi szerint táncot nem járhattok, de még egyenesen sem állhattok vala. Teljességgel megfeledkeztetek volt, te arról, hogy király vagy, a többi, hogy te vagy uralkodójuk; akkor hát először ismerém meg, hogy az ám a hasonjogü szabad .- zólhatás, amit ti akkor mivelétek, hiszen egy percig sem hallgattok vala. Erre monda Asztüagesz: Hát a te atyád, kedves fiam, ha bort iszik nem részegszik meg? Nem biz a — felele Kürosz. De hátmileszen vele? Csak az, hogy a szomja megszűnik, egyéb baja nem leszen semmi, mert neki, kedves nagyapám, nem töltögeti ám Szákász a bort. Ekkor igy szóla anyja: Ugyan miért vagy te, kedves fiam, Szákásznak oly igen ellene ? Mivel — felele Kürosz — istenemre gyűlölöm őt, mert gyakran, midőn nagyapámhoz akarok befutni, ez a csúnya ember visszautasít, de könyörgöm, nagyapám, engedd meg nekem, hogy három napig uralkodjam fölötte. Asztüagesz rnondá: S ugyan mikép uralkodnál fölötte ? Kürosz felele: Oda állnék ügy mint ő a bejáráshoz, s azután mikor ebédre akarna bemenni, azt monda-
