Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1860
4 azonban practice akarja a gyermeknek még anyanyelvét is tanítani; mintha bizony a gyermeket anya nyelvére practice kellene tanítani, hiszen már anyjától eléggé megtanulta azt praxisból, s ha van még tanulni valója, az csak a theoria lehet, mely nélkül a praxis élettelen test. Sőt az oly helyeken is, hol a soknyelvüség uralkodik, célszerűbb a theoriával kezdeni, mert az ily tanuló egy nyelvet sem beszél folyékonyan, és a mit bármely nyelvből tud, azt csak is hallomásbul s hibásan tudja: ezt a hibás beszédet kell a tanítónak hibátlanná tenni. Mennyi jót tett a tanító,ha ezen bár kevés és öntudatlan nyelvismeretet öntudatossá teszi! Mielőtt a fordítást adnók, hogy annál kirívóbb legyen eljárásunk helyes vagy helytelen volta, ide iktatjuk az igeidők tanát, úgy a mint azt a „Magyar Nyelvészet“ tanítja. A magyar igeidők e következők : Jelen és jövő: tud Végzetlen múlt: tud vala (latin imperfectum) Beszálló múlt: tuda (Kisérő múlt: tuda vala) Végzett jelen: tudott Végzett múlt: tudott vala (Jövő: tudni fog) Ezen igeidők használatának szabályai ezek: 1) Tud. Ez teszi a) a tartós és beálló jelent. P. o. a tartós jelent: „Az a Nagy Sándor, a kinek neve irtózást önt (tartós jelen) a félelmeseknek szivébe, csak olyan ember, mint egy legkisebb közzületek. és inkább a mi gyengeségünk, hogy sem maga vitézsége teszi (tartós jelen) őtet olyan szerencséssé.“ Baróczy. „Kívánom (beálló jelen), hogy oly nagy örömmel láthassalak meg ismét, mint a mely fájdalommal esik (beálló jelen) tőled való elválásom.“ Baróczy. b) Egyszerű jövőt, p. o. „Ha az én leányom Margitengedönd ez házasságra, és pápának áldomása megnyervén, megteszöm (egyszerű jövő) a mit kérsz.“ Margit legendája. c) Helyettesíti a történeti múltat, p. o. „Eredj fiam, azt feleli (feleié) néki a király, viseljék az istenek gondodat.“ Baróczy. 2) Tud vala. Teszen a) igazán végzetlen múltat a tuda irányában, p. o. „A forditó nem vala értelmetlen utánozó, hanem a nyelvében való kényszernek fogada szót, melyet ő világosan érez és ért vala.“ Hunfalvy. Azután a tudott vala irányában, p. o. „Ross sokat utazott volt (vala) Görög-, országban és a görög szigeteken, tehát helyben tanulgatja vala a nép nyelvét.“ Hunfalvy. b) Áll föltételes mondatban, akár kapcsoló mód jelenével, akár másik tudvala alakkal, p. o. „Ha Béldi egyenesen kijöjjön, könnyen Telekiéket kezéhez veheti vala.“ Cserei. „Ha akarom vala, az nyakadat ketté haraphatom vala.“ Pesti Gábor. 3) Tuda. Teszen történeti múltat, s azért történetek elbeszélésében használják, p. o. „Maga eleibe parancsolá azért és e szókra fakada: Kazimir fiam, nem kiméllettem költségemet.“ Faludi. Függő idők: hogy tudjon ha tudna hogy tudott legyen ha tudott volna ha tudand.
