Baár-Madas református felső leányiskola és nevelőintézet, Budapest, 1913
A francia nyelv tanításáról
hogy növendékeinkből igaz embereket, a hazára és emberiségre hasznos egyéneket neveljünk. E legfőbb, morális cél mellett, ezt szolgálva, ennek elérésére segítséget nyújtva, vannak természetesen bizonyos didaktikai céljaink is. Ezek meghatározásában minden tantárgynál három mozzanatot kell érvényesítenünk : a tárgy anyagának elsajátításában nyilvánuló értéket, az alaki képző erőt, v. i. a nyelvtan tanításában rejlő gondolkodás- és következtetésfejlesztő erőt, s végül a jellemképző és jellemfejlesztő erőt. E három mozzanatnak egymást összhangzatosan kell kiegészítenie minden tárgyban s így az idegen nyelveknél is. Az idegen nyelvek anyagi, tárgyi ismeretének haszna szembeszökő. Közelebb visznek bennünket idegen nemzetekhez, kapcsolatot létesítenek közöttük és közöttünk s a nemzeteknek mindinkább erősbödő és fejlődő érintkezésében fel sem is fogható előnyöket biztosítanak nekünk. Ez a szempont tehát azt kívánja, hogy elsősorban is úgy válogassuk meg a nyelv anyagát, hogy az ne csak az idegen nyelvi irodalom megértésére vezessen, de ily gyakorlati haszonra is. Ehhez szükséges a jó kiejtés, a köznapi élet szókincsének biztos tudása, közönséges, könnyű szöveg megértése s a nyelvnek bizonyos fokig bírása szóban és írásban egyaránt s mindezeken kívül az illető ország kultúrjelenségeinek ismerete. Ezek az első, a hasznossági szempontnak a követelményei. Hogy mennyiben válthatók valóra, ez az igazi módszertani kérdés. A nyelvtani tanításnak az elme logikai és psychologiai képességeit képző, alakító ereje vitán felül van. Természetesen a különböző nyelvek nem egyforma erővel rendelkeznek -e tekintetben, de a következő részletekben nem lesz nagy az eltérés: a syntaxisban és a rendhagyó alakok tanában, az anyanyelvről az idegen nyelvre fordításban, vagyis a théme-ben, s a synonimák és jelentésárnyalatok iránt való érzéknek fejlesztésében. Végül a francia nyelv tanításában rejlő eszményképző, jellemfejlesztő erőt kell vizsgálnunk. Sokan vannak, akik a francia nyelvben nem látnak oly nagy erkölcsi tőkét, mint pl. az angolban, nem is szólva a klasszikus nyelvekről. A francia felületesség, frivolitás volt sok ideig a legelterjedtebb jelzője a francia szellemnek és természetnek. S bizonyos, hogy csak hosszabb és komolyabb vizsgálódás vezet reá a 4
