I. kerületi községi felsőbb leányiskola és leánygimnázium, Budapest, 1908

I. Póra Ferenc 1844-1908.

Csak úgy tudtuk, hogy meghűlt, gyöngélkedik; még csak meg se feküdte az ágyat, azt hittük csak múló a baj s egy reggel arra ébredtünk, hogy elvesztettük visszahozhatlanul.

A szíve ölte meg. Az a könyörülő jó szív, amelynek az évek vajmi ritkán hoztak derűt, noha tudatosan sohasem okozott bánatot senkinek.

A legideálisabb halállal halt, amit ember kívánhat magának. Álmában lépte át lelke az örökkévalóság küszöbét. Csendesen, zajtalanul, ahogyan élt, fejezte be földi pályáját, mintha azokat, akiknek akaratán kívül fájdalmat okoz elmúlásával, kímélni akarta volna.

Halottja lett családjának, tanítványainak s nekünk, tanártársainak, akikkel három évtizeden át vállvetve dolgozott, fáradozott, hogy iskoláját, melyet végtelenül szeretett, fejlessze, felvirágoztassa.

Régen volt, amidőn megösmertem őt, mint direktoromat. Még ma is emlékszem rá, amikor mint egész kezdő, először álltam vele szemben; ma is emlékszem, hogy kék szemének kutató pillantása oly szigorú, oly bizalmatlan volt, mint szokott lenni akkor, ha az emberben a lelket keresik.

Akkor még, joggal vagy anélkül, ki tudná megmondani, idegenkedett a világ a dolgozó úri nőtől, de talán senki sem annyira, mint jó Pora Ferenc.

Mikor én megösmertem, a családalapítás boldog napjait élte. A komoly munkába belecsendült egy-egy vidám kacaj, a rideg ház ódon falai között felcsendült a boldogság dala s amidőn bölcsődallá halkult, akkor töltötte be igazán a házat, akkor zengte a legnagyobb boldogságot

Pora Ferencet mint embert és mint tanférfiut is csak az ösmerhette és érthette meg igazán, aki vele töltötte a nemes, az ideális törekvések, a küzdelmek ifjú éveit, részes volt azok munká- aban.

Távol a világ zajától, elvonultan a társaság és nyilvánosságtól élt családjának, az iskolának és a tudománynak. Szeretetét, gondoskodását, munkálkodását e kettő között osztotta meg. Az ő világa ott gyökerezett az iskolában és tudományban, ott virult a családban. Ez a kettős világ töltötte be lelkét. Eszménye, amelyért egész életén át dolgozott, e kettős világ koronája a Nő volt.