I. kerületi községi felsőbb leányiskola és leánygimnázium, Budapest, 1908

I. Póra Ferenc 1844-1908.

7

A Nő és nem a nő.

Az egyetemes leányság kiképeztetése, kiművelése lebegett szemei előtt. Olyanná kívánta nevelni a leányt, amilyennek ő álmodta: műveltnek, tanultnak, hogy legyen szerény, jószívű, önzetlen, erős jellemű, munkabíró és házias, boldogulásra és boldogításra képes.

Az ő tanításai, ő maga egyénisége, élete, munkái, mind-mind ezt a célt szolgálták, mint azt az általa állapított „Budai népszerű felolvasásokat rendező társulatiban tartott előadásai, tankönyvei és életének nagy munkája: „A magyar rokonértelmű szók és szólások“ és ennek előszava fényesen igazolják.

Olyan nagyra becsülte ő a nőt és a nemes női befolyást, annyira vallotta e befolyás szükségességét iskolára és társadalomra, úgy meg volt győződve a mai modern irányzatnak a nő finomságát, lelki- és szívvilágát veszélyeztető hatásáról, hogy kilépett, nem annyira ellene, mint a veszélyeztetett nemes nőiség védelmére a küzdtérre és ifjúi hévvel üzte-verte e törekvések ama részét, amely által sokkal többet látott tapasztalt szeme veszélyeztetve, mint amennyi haszna lehet.

Nem volt a zajos szereplés embere és midőn 25 éves jubileuma alkalmával magasabb helyről kitüntetés érte (a Ferenc- Józsefrend lovag keresztjét kapta), annak főleg munkája és iskolája megbecsülése miatt örült.

A szó legszebb, legnemesebb értelmében volt tanár és tanított. Sokszor érték csalódások és elkeseredett egy kis időre, emlegette hogy: „Akit az istenek gyűlölnek, azt tanítóvá teszik“. De csak egy újabb siker kellett és elröppent a keserű világnézlet a kósza szelekbe. Régi vágyát, hogy főző- és finomabb háztartási iskolával fejezhesse be a felsőbb leány nevelését, már nem sikerült megvalósítania, ebben meggátolta a halál.

De nemcsak a tanítványait tanította. Tanulhattak tőle, tanította az iskolájához kerülő kezdő tanárt, tanítónőt.

Megnyitotta előttük tapasztalatának gazdag tárházát: vegyék hasznát, okuljanak, ne legyenek kénytelenek göröngyös úton haladni a keresett cél felé. Szinte észrevétlenül irányította, fejlesztette tantestületét olyanná, hogy összetartásával, kedélyességével, ügyszeretetével és buzgóságával a kiválóság hírét szerezte meg az iskolának. És ha megtörtént, hogy szemtőlszemben dicsérték iskoláját, mint