V. kerületi magy. kir. állami Berzsenyi főgimnázium, Budapest, 1911

Dr. Wagner Alajos

10

gondolkodását. Nem csodálhatjuk tehát, hogy a vidékről Budapestre került sok szegény fiatal ember először is hozzá fordult segítségért. Legközelebb állottak szívéhez e tekintetben földiéi a meczenzéfi «mán- ták». Azok között a meczenzéfiek között, kik egyetemi tanulmányaikat az alatt az idő alatt végezték, amióta Wagner Budapestre került, alig van egy is, kinek ő számtalan szívességet ne tett volna. 0 szerzett nekik leckeadási órát, ösztöndíjat, ő hívta fel rájuk egyetemi tanáraik figyelmét, szerzett nekik később állást s megint csak ő volt fáradhatatlan, midőn bárminő kérelmüket kellett a minisztériumokban támogatni. Mindezt nem unta meg soha, hisz midőn egyik földije orvosi pályára ment, első észrevétele az volt: «Édes öcsém, hogy tudott orvosi pályára menni, mikor én ott alig ismerek valakit». S legnagyobb örömét abban lelte, ha azok, kiket protezsált, beváltak: ma is büszke arra, hogy egyik osztálytanácsosnak, kinek kérelmek támogatásával igen sokat alkalmatlankodott, azzal vághatott vissza, midőn ez a dolgot már sokal- lotta, hogy kért-e ő már érdemetlen embernek valamit?

Szívesen eljárt a premontrei rend fiatalabb tagjainak ügyeiben is ily módon igyekezve leróni azt a hálát, melyet egykori tanáraival szemben nem volt módja kimutatni.

De felkeresték őt egészen idegenek is. A vidéki tanárok ügyesbajos dolgaikban sokszor expressz levelekkel éjjel is felzavarták és ő sohasem zúgolódott, hanem türelemmel eljárt mindegyiknek az ügyében. Megtörtént, hogy állását vesztett tanár feleségével, gyermekeivel állított be hozzá; ő nem kérdezte vallását,'hanem fogta a kalapját s ment vele a minisztériumba.

Irodalmi működését igen korán kezdte. Már kassai diák korában egyházi beszédeket fordított németből magyarra, melyek később Károly Gy. Hugónak, a premontrei kanonok-rendnek székesfővárosunkban is általánosan tisztelt és megbecsült tagjának, Wagner egyik kedves emlékű tanárának átdolgozásában nyomtatásban is megjelentek. Mint a gimnázium VIII. osztályának tanulója és rövid ideig tartott teológiai tanulmányai alatt a kassai növendékpapok irodalmi iskolájában mint bíráló vett részt. Egyetemi évei alatt hírneves genealógusunknak Nagy Ivánnak néhány életrajzát, a többi között Lónyay Menyhért grófét fordította a góthai almanach számára magyarból németre. Kolozsvárott két tudományos értekezése jelent meg. Az egyik «A tangens busszola állandójának meghatározása», a másik «A galvanikus elemek állandói»