II. kerületi állami főreáliskola, Budapest, 1916

Wágner Géza: Innocent Ferencz

26

nek legfőbb kielégítését. A női lélek »talányszerű« mélységének s számtalan variációjának ábrázolása vonzza leginkább. Nem pusztán az arcvonások visszaadására szorítkozik, hanem épen a psyche mélységeibe való behatolás törekvése vezeti ecsetjét. A köznapi szólamban elcsépelt »idealizálást« csakis oly értelemben tartja megengedhetőnek, sőt tisztult művészi szempontból szükségesnek, hogy a minden élő lényben rejlő nemes és értékes lelki tulajdonokat kifürkéssze és azokat emelje ki szeretettel azon fogyatkozások rovására, amelyek — sajnos — szintén minden emberben lakoznak.

Kezdő korától fogva Európa legelső művészi kincsházaiban szívta magába ezt a meggyőződését ama örökszép remekművekben való elmélyedésében, amelyeknek benső értéke messze felette áll a múló és divatos művészi áramlatoknak.

A freskofestészet terén is működött; tőle valók az egri cistercita és a gyulai templom, valamint a budai szent Erzsébet apácatemplom mennyezetképei.

Ő festette át a zirci apátsági templom mennyezetét, úgyszintén tőle valók az oldalkápolnák falfestményei és oltárképei, őszinte vallásos meggyőződés és a freskofestés jellegének megfelelő lendületes előadás jellemzi képeit.

Huzamosabb időn át és több téren mint illusztrátor is szerepelt.

Hivatalos szabadságát főleg Münchenben töltötte, ahol úgy a kiállítások, valamint a hazai és külföldi illusztrált lapok reprodukciói (Studio, Moderne Kunst, Leipziger lllustrirte Zeitung, Universum) révén közismertté vált művei legnagyobb részét megfestette.

Ezek közül felemlítendők: »Vasárnap reggel.« Egy ifjú hollandi leánykát ábrázol, amint falusi kis kertben tarka színű mákvirágok között imakönyvvel, olvasóval kezeiben készül ünnepi misére. E festményen a kora reggeli órák tiszta, ezüstös fénye ömlik el, szerencsés összhangban a kép témájával; a hollandi népviselet festői érdekessége nagyban hozzájárul a kép falusi karakteréhez. Hasonló kosztümben festette meg »Brigitta«-ját is, amely képen a pajzán jókedv dominál és a környezet részletei gondos helyszíni tanulmányról tanúskodnak. »Thara(ui) Anna«-jában Dach Simon bensőségteljes poémájából merítette inspirációját. E képben is a tiszta ártatlanság ábrázolására törekszik, ötletesen jelképezve ezt a kezeiben levő vizililiomok- kal. »Évikéjé«-re a mesterdalnokok ismert bájos alakja ihlette. Itt is a tiszta öntudatlan kontemplativájú arckifejezésre fektette a fősúlyt,