II. kerületi állami főreáliskola, Budapest, 1916

Wágner Géza: Innocent Ferencz

27

míg a »Gutrane«-ban a germán női typus szerepel. A »Boszorkány«- ban drámaibb feladat elé állott a művész. Három inquizitor veszi körül a fekvő leányt, akinek vonásain a kínvallatás összes gyötrelmei visszatükröződnek ; különösen jellegzetes a három vérbíró különböző szereplése : az egyik szenvedelmesen vádol, a másik részvéttel támogatja, míg a harmadik senilis közömböséggel tartja készen pennáját a vallomás feljegyzésére. Érdekes, hogy a hús színein kívül három színre: vörös, fehér és feketére van az egész kép hangolva.

Mélyebb kaliberű kompozíció a »Pók« is, jellegzetes, lesben levő mozdulatával. A »Fátyoltánc« egy odalisk táncát mutatja be ; a keleti kosztüm festőiessége találóan illik a mozdulat lágyságához. Ugyancsak a kelet világába vezet a »Mese«, amely stilizált háttéren szimbolizálja az »Ezeregy éjszaka« poézisét, míg a »Rabnő«-ben egy csukott szemű, díszes kosztümbe öltözött női alak áll, dacos, néma megadással egy zsákmányoló hódító előtt.

Az »Ifjúság és fiametta«-ban az ifjú leányka nyíló virághoz hasonló báját ábrázolja.

Zenei érzéke más irányú témák megoldására is serkentette. Így a »Madrigal«-ban éneklő leányok duettja festői eszközökkel óhajtja két hang harmonikus egybeolvadását kifejezni. A »Cantilena«-ban, amely Duncan Izadora klasszikus művészetének benyomása alatt készült, a mozgás ritmikája köt le leginkább ; a hangvezetés lágyságát a hegedűt megszólaltató két kar harmonikus mozgása tolmácsolja, mig a hátteret képező tájkép lírai karaktere a kellő hangulatba ejt. Hasonló szellem nyilvánul »Dal« c. képében is. »Ave Maria«-jában az imába való elmerülést ábrázolja, »Sanguis Santus« c. képéhez pedig a Grál mondából meríti témáját. Könnyedébb jellegű alkotásai az »Álarcos bálon« és »Szerelmes levél« c. képei, valamint a »Műteremben« c. vászna, melyen Vágó Pál egykori párisi műtermében játszat le egy jelenetet.

Mindezek csak kimagasló munkái azon sok közül, amelyek évek hosszú során át ecsetje alól kerültek ki.

Innocent mester fejlődésének kezdetén nagy művészeti forrongás töltötte be Nyugateurópa képzőművészetét, amelynek evolúciója Franciaországban érte el tetőfokát, midőn Bastien Lepage elismert művészetét pár év után Millet, Corot, Rousseau, a német Böcklin, az angol Turner s még néhányan óriási lépéssel tovább fejlesztették ; új eszméikkel s előadási módjukkal