II. kerületi állami főreáliskola, Budapest, 1916

Dr. Hankó Vilmos: Dr. Erődi Béla

Dr. Erődi Béla.

Midőn saját emberségükből nagy tisztességhez jutott férfiakról szólok vagy írok tanítványaimnak, mindig eszembe jut az az elöljáró beszéd, amellyel Faraday egyik életírója a nagy természetbúvárnak élettörténetét bevezette:

»Ha e könyv olvasói között akadna olyan szegény, magára hagyatott ifjú, akinek lelkét az érvényesülés vágya hevíti, de nincs reménysége arra, hogy szíve vágyódása beteljesedjék: az küzdje le kishitűségét, acélozza meg akaratát s kitartását s lelkesedjék tettre, annak a férfiúnak a példáján, akinek nagy lelkierejéről ezek a sorok szólanak.«

Az a saját erejéből lett férfiú, akiről itt megemlékezem, aki kizárólag önmagának köszönhette emelkedését, megfutott pályájának minden díszét, az elismerést: Erődi Béla, a budapesti tankerület főigazgatója. Az alkalmat erre a megemlékezésre az a körülmény adta, hogy az imént elmúlt iskolai esztendőben köszöntött rá főigazgatósága huszonötödik évfordulójának az ünnepe. Ezt az ünnepet készséggel fogadta magáénak a magyar középiskolai tanárság, mert egy európai színtájú pedagógust és egy igaz embert ünnepelt benne.

Erődi Bélának, a budapesti tankerület főigazgatójának, udvari tanácsosnak, Földrajzi Társaság örökös tb. elnökének az élete is tanúságot tesz róla, hogy az ember, ha erős akarat ösztökéli és segíti, minden nehézségen győzedelmeskedik.

Erődi Béla 1846. április 19-én született a marostordamegyei Szászrégenben.

A marosvásárhelyi, kolozsvári és gyulafehérvári katholikus gimnáziumok— amelyekben Erődi középiskolai tanulmányait végezte — nemcsak tanítanak, de egyben fejlesztik a tanulóban a tudásvágyat, kedvet ébresztenek új ismeretek szerzésére. Erődi lelke ezekben az iskolákban kezdett megzsendűlni, itt formálódtak ki lelki és szellemi tehetségei, szívében itt fakadtak az első vágyak a titokzatos Kelet után.