II. kerületi állami főreáliskola, Budapest, 1916
Dr. Hankó Vilmos: Dr. Erődi Béla
A boldogulás legtermészetesebb garanciája az élet harcaira való lehető teljes felkészültség a lélek és az elme erejében. Erődi tanulóévei alatt írással, olvasással, tanulással, tanítással a mai középiskolai tanuló értelmi színtáját ismerő előtt elképzelhetetlen tartalmat gyűjtött életébe, jóllehet energiáját meg kellett osztania a kenyérkeresés gondja és a tanulás között.'Ennek köszönhette, hogy később minden baj nélkül járhatott az élet mélységei és szakadékjai között. Még diákévei alatt — kizárólag saját szorgalmából több keleti és nyugati nyelvet sajátított el. így megtanulta a török, arab, perzsa, német, francia, angol, román és olasz nyelveket. Hogy mindenikben egy-egy jó fegyverrel lett erősebb az élet küzdelmeiben, az alább el- mondandók tanúságot tesznek róla. Középiskolai tanulmányainak végeztével szent lángot érzett lelkében, amely a művészet iránt fogékony lelkét a »nemzet napszámosai« közé vonta. Az élet vihara, talán még inkább a szülői hatás azonban ebből a körből elsodorta. A budapesti egyetemre iratkozott be, hogy a keleti nyelvek tanulmányának éljen. Itt ismerkedett meg Vámbéri Ármin egyetemi tanárral, a világhírű orientálistával, aki felismervén az istenadta talentumot, irányt és szárnyat adott fejlődésének. Hogy a perzsa és török nyelvben és irodalomban való ismereteit mélyebbé tegye, Vámbéri buzdítására Konstantinápolyba utazott. Vámbéri ajánló levelei megnyitottak előtte minden ajtót, de a fenntartásáról mégis csak magának kellett gondoskodni. Nyelvismerete, tudása, írói kvalitásai jöttek segítségére a fiatal tudósnak. Az anyagiaknak tanulmányai folytatására való megszerzése, a korán való szerzés önbizalmat ébresztett benne. Ez az önbizalom hatalmas segítője volt tovább is az élet küzdelmeiben. , Leckeadással, nagy lapok tudósításával nyugodt megélhetést biztosított magának a török fővárosban; sőt megszerezte a. módot arra is, hogy a napsugaras Kisázsiában, Egyiptomban, a Balkánfélszigeten nagyobb tanulmányutazásokat tehessen. Mindenütt látott, tanult, dolgozott, tudást, új eszméket szívott magába. Ha elfáradt a mindennapi munkában, a természeti és művészeti szépségek ihletével frissítette fel erejét. 1869-ben Vámbéri ajánlatára tolmácsul alkalmazták az európai törökországi vasútépítő-társaságnál. Ambícióval, lelkes odaadással, a magyai ember rátermettségével szolgálta hivatását.