II. kerületi állami főreáliskola, Budapest, 1916
Dr. Jánosi Béla: Ünnepi beszéd
16 szellemi oltalmára és arra irányítom, hogy a társadalom munkás tagjai számára becsületes munkájuk gyümölcsét biztosítsam ... Ausztria és Magyarország elpusztíthatatlan életerejébe vetett hittel, népeim iránt érzett mélységes szeretettől áthatva állítom életemet és minden erőmet e magasztos föladat szolgálatába. Ezekből a szavakból egy hivatásának óriási jelentőségével s ebből folyó kötelességeivel teljesen tisztában levő, komoly, érett gondolkozáséi, határozott egyéniség szól hozzánk, ki jóakarattal telve, nemes szándékokkal és tiszteletreméltó törekvésekkel áll nagy feladatai előtt. Nemsokára a királyváros színes, ragyogó képei bontakoztak ki előttünk. Budapest fő- és székváros polgársága ünnepi dísszel, meleg szívvel, lelkes hódolattal fogadta a felséges királyi párt s a trónnak bájos, angyalarcú örökösét. Ismét megnépesült a régóta csendes, elhagyott királyi vár, Buda utcáin szokatlan izgalom, mozgás, élénkség uralkodott s esténként a palota kivilágított hosszú ablaksorai tükröződtek a Dunában. Ezeknek a gyorsan elmúlt szép napoknak fényét százszorosán felülmúlta a koronázás. Fájdalom, a háború s a zord téli időjárás az egész ünnepélyes fölvonulást szűkebb keretek közé szorította, mint máskor. Azért ti is, kedves ifjak, valószínűleg nem nagy számban lehettetek szemtanúi a gyönyörű látványnak. Lefolyását — hiszen magyar ifjak vagytok —, bizonyára mohó érdeklődéssel olvastátok a napilapok bőséges tudósításaiban. De hol van toll, mely le tudná írni azt, ami a változó képek nagyszerűségével betelni nem tudó szem előtt feltárult. A szó ennek feltüntetésére s éreztetésére fakó és színtelen. Benczúr Gyula ecsetje kellene a szín és fény visszaadására, de hol maradna a festményből a mozgás élénksége. Ezt csak a mozgófénykép sejtethetné megközelítően, de ennek ábrázolásaiból hiányzik a színpompa varázsa, a káprázatos fény és ragyogás, mely a valóságot jellemezte. Én sem tudom ecsetelni előttetek a szem kifogyhatatlan gyönyörűségeit : a kibontakozó és méltóságosan tovavonuló menet tündöklő fényét, mely valósággá lett mesevilág látszatát keltette, a díszhintók pazar díszét, a fogatok szépségét, a kincseket érő ruhák, ékszerek, fegyverek tündöklését, a lobogó zászlók tarka erdejének hullámzását. Az ízléssel földiszített utcákon a meghatott és lelkes ünneplő sokasá
