II. kerületi állami főreáliskola, Budapest, 1916

Dr. Jánosi Béla: Ünnepi beszéd

17'

got, »embersövény«-t, mely az utat szegélyezte és a későn virradó reggeltől a kora délutánig nem lankadó türelemmel, példás rendben várakozott a kellemetlen időjárásban, hogy a nagy jeleneteknek tanúja lehessen.

És ki tudná elmondani azt, ami az emberek tömegeinek lelke mélyén végbement, felcsillant a szemekben, kiült az arcra, élénk mozgásban kifejeződött és izgatott hangokban tört elő az ajkakról. Minő fenséges hazafias érzéseket váltott ki a templomi szertartás magasztos pompája, midőn Liszt Ferenc koronázási miséjének hangjai mellett, kívülről behallatszó harangzúgás és ágyúdörgés közt királyunk Ő Felségének fejére tették a koronát s felséges Hitvesének vállát érintették a szent ereklyével! Minő mély megindulás vett erőt a jelenlevőkön, midőn Isten szabad ege alatt elhangzott Ő Felsége ajakáról a királyi eskü s utána ezrek száján megzendült, ezrek szivéből előtörve az eget kereste szent énekünk a Himnusz, melyben ezer év öröme és szenvedése, jelen küzdelmeink gondja s a jövőre vonatkozó reményeink s aggodalmaink »mává sűrűsödtek ! Kevés szem maradt e pillanatban szárazon s egy szív sem meghatott érzés nélkül. Minő büszkeség dobogtatta meg magyar sziveinket, mikor Ő Felségét, immár koronás királyunkat, a szent koronával fején, Szent István palástjával vállain pillantottuk meg a visszafelé áramló menetben a magyar nemes testőrségtől, hazánk országzászlósaitól, főuraitól, az országgyűlés tagjaitól's a nemzet előkelőségeitől körülvéve! És a lelkesedésnek milyen vihazzása1 tárnádi a kardvágás hatalmas jelenetében, midőn Ő Felsége kezében négyszer villant meg Szent István kardja a világtájak felé, védelmet Ígérve a honnak bárhonnan jövő ellenséggel szemben.

Szép és fenséges jelenetekben gazdag volt amit átéltünk s a magasztos érzéseknek elemi erővel történt megnyilatkozása ellenállhatatlanul hatalmába kerített mindenkit. Idegennek is gyönyörű volt mindez, minket magyarokat megragadott, elbűvölt, kitörölhetlen mély nyomokat hagyva bennünk hátra.

A koronázás azonban nemcsak ragyogó látványosság, tündéri pompakifejtés, érdekes külsőség és formaság, hanem fontos államjogi szertartás és intézmény. A szent korona nemcsak drága ékszer, melynek anyagi és művészi értékét régisége megszázszorozza, nemcsak nemzeti ereklye, mely nagy királyaink fején tündöklött egykoron s melyhez kilencszáz év története fűződik, hanem a közhatalomnak