II. kerületi állami főreáliskola, Budapest, 1915

Dr. Koczogh Andrástól: A mi háborúnk nemzeti és erkölcsi szempontból

6

Báziástól Orsováig, nemcsak a vidék lebilincselő szépségében, a folyók tiszta tükrében, s a hatalmas sziklák változatos alakulásában gyönyörködhetett, hanem az a gondolat is felmerülhetett lelkében, hogy milyen hatalmas erőt és küzdelmet kellett a víz erejének kifejteni, amíg az óriási akadályokat át tudta törni és le bírta győzni.

A XX. század embere büszke volt alkotásaira s önteltségében a teremtő Isten tekintélyét is le akarta rombolni, hogy helyébe magát állítsa oda, aki nemsokára urává lesz a természetnek, sőt talán az életnek is. És íme, amikor elbizakodottságában már nem ismert határt, akkor a világháború, mint egy hatalmas tiltakozás belezúg a zakatoló gépek munkájába, az atheisták istenkáromló cinizmusába s a szenzualisták frivol szórakozásába ; elszólítja a gyárból s az eke mellől a munkásokat, a hivatalból a tisztviselőket, az iskolából a tanárt és tanulót egyformán, hogy haláltokádó tüzét zúdítsa a fiatal életerőkre, boldog családapákra s elsöpörje annyi fiatal szívnek a reménységét, vágyait és törekvéseit. És betölti a levegőt a haldoklók hörgése, a sebesültek idegrázó jajkiáltása. Majd következik a pusztulás, Ínség, nyomorúság, özvegyek gyásza és árvák siralma, nemzetek és országok pusztulása.

Mivé lettek a XIX. század alkotásai, a technika vívmányai, a vegytan csodái ? Hát ezért dolgozott millió és millió szorgos kéz s ezer meg ezer agyvelő, hogy az ipar, kereskedelem és tudomány is a rombolás és pusztítás szolgálatába álljon.

Bizony, ha a humanitás, a szeretet és ideálizmus szempontjából tekintjük a háborút és fölemelkedünk a lelkivilágnak magasabb szférájába, akkor megrendül a lelkünk, összeszorul a szívünk és tehetetlenül, kielégítő magyarázatot nem találva kérdezzük : Miért is kellett ennek így történni ? Ha elgondoljuk, hogy ugyanakkor, amikor a militarizmus óriási terheitől szabadulni szeretnénk s Európa népei képtelenségnek tartják a nagyobb és hosszantartó háborút, a nemesebb lelkek pedig a világbékéről komolyan tanácskoznak; tehát éppen akkor törjön ki a minden idők legvéresebb, legkegyetlenebb és legöldöklőbb háborúja; és most, másfél év múlva is (bár minden nép epedve vágyik a béke után) folyton növekedő gyűlölettel, erőszakkal, barbár módon pusztítják és gyilkolják a civilizált világ nem