II. kerületi állami főreáliskola, Budapest, 1915
Dr. Koczogh Andrástól: A mi háborúnk nemzeti és erkölcsi szempontból
7 zetei egymást, — ha erre gondolunk, a háború megértése megoldatlan problémaként tűnik fel előttünk. Mivel minket közvetlenül Oroszország pánszláv politikája sodort a nagy viharba s ennélfogva helyzetünk, viszonyunk és érdekünk a világháborúban teljesen speciális, éppen ezért nekünk elsősorban nemzeti szempontból kell vizsgálni és tekinteni a háborúnak nemcsak okait, hanem hatását, eredményét, veszedelmét, kárát és hasznát egyformán. * * * Fájdalom, a történelem lapjait jó részben önző vagy önzetlen, támadó, vagy védelmi, ideális, vagy materiális okból folytatott harcok és küzdelmek töltik be. És vájjon van-e nemzet, amely annyit küzdött volna léteiéért, alkotmányáért, önállóságáért és az európai kultúreszmék terjesztéséért, mint a magyar nemzet ? A honszerzés talán még nem kerülhetett sok vérbe és áldozatba, mert hazánk földje akkor félig-meddig gazdátlan volt. Itt egy nép sem tudott a magyar előtt maradandó országot alapítani. Ezt a hazát a gondviselő Isten adta a magyar fajnak s csak azt kívánta tőle, hogy méltóvá tegye magát ajándékára. És amióta Szent István a keresztény-magyar államot megszervezte, azóta a magyar nemzet nemcsak vérrel és vassal, hanem anyagi és erkölcsi erővel, áldozattal, kitartással, türelemmel és munkával is méltóvá tette magát az örökkévaló Isten kegyelmére. Nemcsak önmagát védelmezte meg a keleti barbár népek támadásai ellen, hanem a nyugati civilizált államokat is. S míg egyfelől védelmezője volt a Nyugatnak, amely azt soha meg nem hálálta, addig a tőle átvett eszméket, intézményeket saját nemzeti karakterének megfelelően tovább fejlesztette. Alkotmánya a legrégibb Európában, mert nemcsak az aranybullával kezdődik, hanem azt lehet mondani, a vérszerződéssel. A jogegyenlőség szempontjából pedig föltétlenül fölötte áll az angolnak, amely a nemzet egy jórészét (a katholikuso- kat) nagyon is igazságtalan elbánásban részesítette. A nyugati kultúreszmék, mint a kereszténység, reformáció s a liberálizmus mind olyan mély gyökeret vertek a magyar nemzet életében, mint akármelyik nyugoti államéban. Nem tagadjuk, voltak
