II. kerületi állami főreáliskola, Budapest, 1915
Dr. Koczogh Andrástól: A mi háborúnk nemzeti és erkölcsi szempontból
A mi háborúnk nemzeti és erkölcsi szempontból. 1916 május 1-én, a gorlicei áttörés iskolai emlékünnepén elmondotta: Dr. Koczogh András. „Nem vagyok egyéb, mint a Gondviselés eszköze; ameddig szüksége lesz rám, fenntart, ha pedig már nem lehetek hasznos a számára, össze fog törni, mint egy értéktelen tárgyat“ — mondotta az újkor legnagyobb hódítója. — Igen, az örökkévaló Isten megtartja mindazokat, akiket alkalmas eszközöknek vél az ő nagy céljainak a megvalósítására. Ezért tartotta meg annyi sok vész és viszontagság között a magyar nemzetet is. Megtartotta a legutóbbi nagy vérzivatar romboló árjai között is, mert célja van vele és méltónak ítélte a fennmaradásra. Igaz, hogy ezért áldozatot kellett hozni, mert a győzelem óriási küzdelembe került. Tömérdek vér és könny áztatta a győzelem színhelyét, de ha a történelem fontosabb eseményeit csak futólag is áttekintjük, azt találjuk, hogy az emberiség élete örök küzdelem s a dicsőségért és jutalomért mindig ki kellett állni a tűzpróbát úgy az egyes embernek, mint a nemzeteknek. Az ősenergia, az az élni, érvényesülni, hatni, fejlődni, alkotni akarás és törekvés, egyetemes örök törvény s kiterjed nemcsak a szerves, hanem a szervetlen világra is. Földünk őstörténetének egyes fázisai, sőt úgy a belsejének, mint a felületének mai élete is nem örök harcról, munkáról s az energia folytonos változásáról beszélnek-e ? Milyen hatalmas geológiai küzdelem mehetett végbe a Földön akkor, amikor pl. a Magas-Tálra vagy az egész Kárpátok kiemelkedtek. Aki látta valaha a Dunajec- nek, a Kárpátok csodaszép folyójának az égbe meredő roppant sziklák között kanyargó folyását, vagy végighajózott az Aldunán
