II. kerületi állami főreáliskola, Budapest, 1915

Dr. Koczogh Andrástól: A mi háborúnk nemzeti és erkölcsi szempontból

12

1915 május 2.-án, a híres gorlicei áttöréssel végleg összeomlott az orosz seregnek hazánk ellen irányuló offenzivája. Mint csaknem mindenütt, úgy itt is a német hadosztályok mellett különösen a magyar honvédek tüntették ki magukat (főleg a 39. honvéd hadosztály). A fővezérek közül József főherceg, Boroevics, Linn- singen, Pflanzer-Baltin tábornokok és Szurmay Sándor vezérőrnagyé stb. az érdem. De mit szóljunk a névtelen hősökről ? Van-e hivatott író, aki le tudná írni azokat a szenvedéseket és küzdelmeket, amelyeket katonáinknak a januári és februári rettentő, az 1849-ikire emlékeztető hideg tél miatt kellett kiállaniok. S az időjárás zordon- ságához még hozzájárult a folytonos nyugtalanság, harc és tusakodás az ellenséggel. Dukla mellett 14-szer mentek rohamra egy nap alatt, hogy a túlerővel támadó oroszokat visszaverjék.

És mégis kitartottak, és mégis hősök maradtak. A honvéd és népfölkelő türelmével, vitézségével és önfeláldozásával ragyogó betűkkel írta be nevét hazánk önvédelmi harcának történetébe.

És mit mondjunk azokról a diákokról, akik innen az iskola padjairól mentek el sokan önként, bátor szívvel, lelkes hősi elszántsággal, pedig tudták, hová mennek. Méltókká tették magukat a költő dalára :

Csodálatos ifjú sereg,

Mely nem tudni, hogyan támad,

Napok szülték, mégis, mintha Szülte volna három század.1

Van már, amiből a költő, a művész, az államférfi és katona inspirációt merítsen ; most már

Nagy szívvel, melyben nem apad a hűség;

Magyarnak lenni : büszke gyönyörűség !

Magyarnak lenni: nagy és szent akarat,

Mely itt reszket a Kárpátok alatt:

Ha küzködőn, ha szenvedőn, ha sírva Viselni sorsunk, ahogy meg van írva,

Lelkűnkbe szíva magyar földünk lelkét,

Vérünkbe oltva ősök honszerelmét,

Féltőn borulni minden magyar rögre,

S hozzátapadni örökkön-örökre ! . . .2

1 Tóth Kálmán „Előre“ c. költeményéből.

2 Sajó Sándor „Magyarnak lenni“ c. költeményéből.