II. kerületi állami főreáliskola, Budapest, 1915
Dr. Koczogh Andrástól: A mi háborúnk nemzeti és erkölcsi szempontból
13 A háború sötét borzalmai megremegtetik a szívünket, de ha hőseinkre gondolunk, akkor az öröm és nemzeti büszkeség hatása alatt magasan szárnyal a lelkünk. Becsüljük meg őket. Ha egy vak vagy béna katona mellett megyünk el, jusson eszünkbe, hogy érettünk lett világtalanná, érettünk lett bénává! Nem vak ember, nem béna ember az, hanem nemzeti hős, aki vére hullásával áldozott a haza megtartásáért. A háború, — mondja Prohászka Ottokár — mint fizika, csupa sötétség, de a hősiesség, amely az ethika kivillanása, csupa fényesség. Nemzetünk fennmaradásának legbiztosabb garanciája: a hazaszeretet és az önfeláldozás csodákat müveit. Kétségtelen, hogy a háború eddigi folyamában nem az orosz hadsereg óriási száma s nem is Anglia pénze, hanem a magyar vitézség és lelkesedés s a német erkölcsi komolyság, bölcs vezetés és kitartás : szóval nem az anyagi, hanem az erkölcsi tényezők és erők arattak diadalt. * * * Az a kérdés most Kedves Tanítványaim, hogy mi, akik eddig itthon maradtunk, megelégedhetünk-e azzal, hogy hőseink kivívják számunkra a győzelmet s talán életüket is feláldozzák érettünk ? Vájjon nincs-e nekünk is nagy és szent kötelességünk, tartozásunk hőseinkkel és a hazával szemben ? Katonáink elvégezték a feladatukat, hát mi teljesítjük-e? Vájjon akik itthon maradtak, nem profanizálják-e hőseink véráldozatát, nem téko- zolják és nem prédálják-e el azokat az értékes erkölcsi kincseket és értékeket, amiket ők megszereztek a számunkra ? Pedig Kedves Tanítványaim, a haza sorsa, jóléte és boldogsága nemcsak a háborúban dől el, hanem jórészt a békében is. Németország azt a hatalmas erkölcsi és anyagi erőt, amellyel most ellenségeit legyőzte, a békében gyűjtötte. Hiába győzünk mi most a háborúban a külső ellenségeink felett, ha a mi belső, lelki ellenségeink: az erkölcstelenség, az önzés, a közöny, a léhaság, a durvaság és megbízhatatlanság itt maradnak közöttünk. Nemcsak az egyes embernek, hanem a nemzeteknek is megvan a tragikuma. De a katasztrófát itt is mindig nagy bűnök előzik meg. A végzet-tragédiák még a költészetben sem elégítik ki igazságérzetünket. Tragikumát csak az a nemzet
