II. kerületi állami főreáliskola, Budapest, 1914
Dr. Hankó Vilmos: A magyarság ereje
12 Megtörtént azonban akárhányszor, hogy a gyufák feje lehor- zsolódott anélkül, hogy a gyufa meggyuladt volna. Megesett nem egyszer az is, hogy a gyufa fejében levő gyújtókeverék az ujjak között explodált s tüzes sziporkáit szikrázva szórta szét. Az úgynevezett kémikus tűzszerszám abban különbözik ettől, hogy a gyufa fejét nem érdes üvegpapiros lapok között kellett végighúzni, hanem olyan edénybe mártani, amelyben tömör kénsavval átitatott aszbeszt volt. A kénsav nagyon hevesen hat a káliumklorátra. A gyufa feje — az üvegbe mártva és onnan kirántva — fellobban, s a fa tüzet fog. Bizony, nem volt valami kényelmes tűzszerszám ez sem. A szálkák mellett az embernek vitriolos üveget kellett hordania a zsebében. Ha a kelleténél több kénsav tapadt a gyufa fejére, az szétfrécscsent, s a maró folyadék nem ritkán kárt tett az ember ruháján, arcán, kezén. Nehézkes kezelése, veszélyes volta miatt s,em az egyik, sem a másik nem volt hosszú életű. Milyen kedvező helyzetben vagyunk mi a régi idők embereivel szemben már csak a tüzgerjesztés módját illetőleg is! Ma a régihez képest játék a tűzcsinálás. Csak végighúzzuk a gyufát a dörzsölőszeren, az rögtön lángra kap, ennél a lángnál azután a gyertyát, papirost, forgácsot nehézség nélkül meggyújthatjuk. Hogy a gyufa olyan könnyen meggyulad, azt a gyufa fejében levő foszfor okozza. A foszforos gyufa magyar találmány: Irinyi Jánosnak a találmánya. Nem az első találmány, ami által az emberiség magyar ember útján lett gazdagabb, nem is az utolsó. Irinyi 22 — 23 éves ifjú volt, a bécsi műegyetemen Meissner tanár hallgatója, amikor 1836-ban ez a világra szóló ötlete támadt. Találmányának történetét maga Irinyi így beszéli el: Amikor a bécsi politechnikum kémia tanára Meissner élt, én áz ő, ő az én kedvencem volt. Egy napon az ólom hiperoxidjáról beszélt; a barna port kénvirággal dörzsölgette üvegmozsárban, Ígérvén a figyelmes hallgatóságnak, hogy a kén meg fog gyűlni. Amikor ez nem történt, nekem hamar eszembe jutott; kogy ha kén helyett foszfort vett volna, ez már régen égne. Ebből áll a találmány. Egyik társamnak, akinek apja Fünfhausban gyáros s az István-téren boltos volt, mondám : hozzon nekem ólompirt, választóvizet s egy húszast adtam neki foszforra, amelyet talán inkább adnak neki, mert mondám cündhölclit akarok csinálni. A foszfort
