II. kerületi állami főreáliskola, Budapest, 1914

Dr. Hankó Vilmos: A magyarság ereje

13

forró vízben granuláltam; kihűlés után a megmért barna porral és hogy a fára ragadjon, arab mézgával összekavartam s tíz száll olyan cündhölcliről, aminőt akkor üvegbe szoktak mártani, lefaragván az üvegben meggyűlő keveréket, ennek helyére a magam keverékét kentem s a fácskákat az ablak párkányára tettem száradni.

Este hazajővén, megpróbáltam cündhölclijeimet. Másnap előadás előtt megmutattam Meissner tanárnak is s a még mellette levő vagy négy fiatalnak; készítési módját is elbeszéltem elejétől végig. Egy F. nevű fiatalember azt a tanácsot adta, vegyek magamnak rá privilégiumot.

Másnap délután ugyancsak a műegyetemen Pf. mechanikusnak mutattam a zajtalan gyufát. Pf. elment s visszajött. Magához hív, ahol rám valaki vár. Elindulván, mondá, hogy Römer István Bécs- ben lakó magyar kereskedő vár, akinél: sok pénze van, meg akarja venni találmányomat, ha semmit sem ér is, csakhogy más valaki e cím alatt gyufát ne készíthessen. Kérhetek tőle akármit.

Én azt mondtam, adjon három garast, mert nekem ennyibe került a foszfor. Pf.-nél már ott volt Römer s elhozott magával minden szükségest. Pf. a technikustól kért egy kis ólomhiperoxidot. Itt aztán próbát csináltak. Én néztem, mert már Römer tudta Pf.-től, mikép kell eljárni; csak előttem akarta megpróbálni, igaz-e, amit Pf. mondott.

A következő nap délutánra a boltba ígérkeztem s itt Römer már papiros-tokokba rakta elém az én barna keverékemet fára, viaszra, papirosra, taplóra (kénnel és anélkül) kenve. Az eredménnyel — mondá — meg van elégedve, holnap privilégiuméit folyamodik. Kérdé, mit kívánok tőle? Én e kérdésre azt válaszoltam: miért? hisz ő engem nem is látott, amikor már tudta, hogy kell készíteni és semmi szüksége sem volt. Kijelentette, minthogy találmányomnak hasznát veendi, ingyen nem fogadhatja el. Ajánlatát kénytelen voltam elfogadni, hogy haza jöhessek.

Akkoriban, hogy T. S. gróffal Bécs utcáin sétáltam, a wiedeni híd mellett már árulták a gyerkőcök a gyufát. Társam megjegyezte, hogy ezek a klienseim. Arra kértem, hagyjon már békét ezzel a gyufával, mert ha én a kémiának nem tudnám egyéb hasznát venni e haszontalanságnál, még ma kitekerném a nyakamat.

1840-ben Irinyi maga is fel akarta használni találmányát és Pesten gyújtógyárat alapított. „Úgyde egyfelől a hatóság akadékos-