II. kerületi állami főreáliskola, Budapest, 1914
Dr. Hankó Vilmos: A magyarság ereje
egy szénaboglyáról a másra, 15—20 ölnyi távolságra, számtalan emberek bámulására, sas módjára repdesett. Talán nagyobb tökéletességre is vitte volna ezt a tudományt, de mivel némelyek szárnyas embernek csúfolták, megharagudott és szárnyait összerontotta“. „Nem ama bétsi órás — Deegen úr — volt az első, aki próbát tett mesterséges szárnyak segedelmével magát a levegőbe fölemelni, hanem ő előtte jó idővel, sőt a levegői golyóbisnak feltalálása előtt jóval, a veres klastrombán, Szepes vármegyében egy Ciprián nevű fráter tett legelőször próbát a Kárpát-hegyeken mesterséges szárnyakkal a levegőbe repülni. Sokkal többre is ment ebben a próbájában, mint Deegen úr, mert ő nem szorította magát egy lóiskolába, mint ez; és nem vett maga segedelmére egy kis levegő-golyóbist, hanem a szabad levegőben a veres klastromtól egy jó távol levő Korona nevű hegynek bércéig repült jó magasan.“ Egykorú följegyzések szerint a barát éveken át dolgozott a klastrombán levő laboratóriumában a két szárnyon, amelyet karjára csatolt, de amelynek két nyúlványa is volt, amelyeket óraszerkezettel a két főszárny hozott mozgásba. A kísérlet egy holdvilágos estén történt; a klastrom magas kőfalkerítéséről indult el a barát s hogy mind föllebb és föllebb emelkedve a levegőben, valósággal úszott az űrben, míglen elérte a Korona-hegy tetejét. A környékbeli nép, látva a levegőben úszó emberi alakot, csodát vélt és valósággal búcsújárás volt a klastrombán, ahol utóbb megtiltották Cipriánnak a kísérleteket, szárnyait pedig megsemmisítették. Ezen a téren egy igazi alkotásról is számolhatunk be. Martin Lajos, a kolozsvári egyetemen e sorok írójának felejthetetlen emlékű tanára, „a repülőgépek új típusával: a lebegő kerekes repülőgéppel megalkotta a jövő dinamikus repülőgépjének azt a típusát, amelynek kultiválására az aeroplán túlhaladásával rá fogunk térni.“ Kötelességünk Martin találmányát nyilvántartani — ezt megtehetjük, mert a repülőgép a család birtokában megvan — s reklamálni a zseniális feltaláló számára a prioritás dicsőségét. Ezen a helyen említjük fel Verancsics Ferencet, az ejtőernyő feltalálóját, a legnagyobb magyar feltalálók egyikét. Ejtőernyőjét 1604 körül próbálja ki, amidőn Velencében egy torony tetejéről minden baj nélkül leereszkedett.
