II. kerületi állami főreáliskola, Budapest, 1914
Dr. Hankó Vilmos: A magyarság ereje
9 Volt idő, amidőn korának egyik legelső, hazájának eddigelé legnagyobb matematikusa, Bolyai Farkas hirdette a marosvásárhelyi református gimnáziumban a tudomány igéit. Milyen idők is voltak azok (1804—1851), amikor a tudomány fejedelmei keresték föl levélben a kis Marosvásárhely szerény kollégiumának nagy professzorát, hogy tudományos kérdésekben nézeteit hallják. Híres munkáját, a Tentamen-t latin nyelven írta; ehhez hozzákötve jelent meg fia és matematikai lángeszének örököse: Bolyai János neve alatt a világhírű Appendix. Ez a munka tette a Bolyai nevet világhírűvé. Bolyai Jánosnak ez a munkája — amely alapja az abszolút geometriának — nagyjában már a szerzőnek huszonegy éves korában készen állott. A szinte páratlan matematikai lángelme ezzel ki is merült. Poincaré — a közel múlt egyik legnagyobb matematikusa — a következőképpen nyilatkozott Bolyai Jánosról: Bolyai az imaginárius mennyiségekről, különösen pedig a nem-Euklides-féle geometriáról közzétett felfogásával átalakította a matematika filozófiáját. Ez a két felfogás volt kezdete annak a föllendülésnek, amelyet az analízis és a geometria terén a következő időszakban tapasztalunk. Nem mondható, hogy Bolyá nak hatása a matematika fejlődésére olyan volt, mint amilyen érdeme szerint lehetett volna. Munkái sokáig az ismeretlenség homályában maradtak és utódainak, anélkül, hogy követői lettek volna, olyan tételekre kellett maguknak rájönniük, amelyeket ő már ismert. Ez azonban egyáltalában nem csökkenti az ő érdemét; ezért ő nem kevésbé előd és iyazi feltaláló, mert idő szerint első. Ez a hatalmas szellem korát megelőzte. Bolyai Farkas a matematikán kívül technikai kérdésekkel is foglalkozott. Különösen jó fütő- és főzőkemencét talált fel, amely nemcsak a fűtés, hanem a szoba levegőjének tisztántartása tekintetében is kitűnő volt. A Bolyai-kemencék annak idejében Maros- vásárhelyt és környékén híresek voltak. A mai draisine-t is már 80 évvel ezelőtt feltalálta és a szobában használta. A harmincas évek végén egy sajátságos külsejű szekeret is talált fel. Előbb háromkerekűre csinálta, de ez nem mutatkozván célszerűnek, négykerekűre változtatta. A szekér alakja négyszögű volt, négyoldalú filagória-fedéllel; ajtaja hátul, hogy elragadás esetében veszély nélkül lehessen belőle kilépni; tengelyei, mint a vasúti kocsiknál, a kerékkel együtt forogtak. Télen egy kis pléhkemence volt benne,
