II. kerületi állami főreáliskola, Budapest, 1911

Dr. Jánosi Béla: Brózik Károly

4

az immár végleg eltávozottról, aki néhány évvel korábban hagyta el tanszékét s akit most a halál örökre elragadott szemeink elől.

így került össze a jelen értesítő két vezető cikkében két jeles tanár neve; azoké, kik országszerte elterjedt földrajzi tankönyveik révén egyidőben szinte egy fogalommá váltak s majdnem 30 évig egymás mellett szerepeltek évvégi programmjaink lapjain, a tanári testület névsorában és egyéb rovatokban.

Brőzik Károly, akinek e sorokban kegyeletes érzéstől vezetett tollal emlékezetét újítjuk fel, 1849-ben január hó 9-én Mára- marosszigeten született. Ugyanott kezdte meg gimnáziumi tanulmányait, melyeket Győrben folytatott és Szatmárott fejezett be. Egyetemi éveinek leteltével 1871-ben a történelemből és földrajzból tanári képesítést nyert, melyet 1873-ban a magyar nyelv s irodalomból szerzett képesítéssel egészített ki. Ugyanekkor doktori oklevelet szerzett. Tanári működését nálunk kezdette meg. Az 1871/2. tanévet, mint póttanár itt töltötte, a tanév végén azonban Körmöcbányára távozott, hová a tanügyi kormány rendes tanárrá nevezte ki. Távolléte nem sokáig tartott. 1873 októberében az új tanév megnyitásán ismét a budai reáliskolában találjuk, amelynek mostantól kezdve harminc évnél hosszabb időn át tanára maradt. Eleinte magyart, németet, földrajzot és történelmet tanított és csak a nyolcvanas évek vége óta foglalkozhatott kizárólag a két utolsóval, az ő kedves szaktárgyaival, amelyeket irodalmilag is szeretettel művelt.

Mikor Brózik immár másodízben iskolánkhoz jött, a reáliskola még hat osztályú intézet volt, de ez időtájban érkezett el átszervezésének fontos pontjához. Az országgyűlés br. Eötvös József közoktatásügyi miniszter törvényjavaslataival már foglalkozott s az új rend, a 8 osztályúvá kiépítendő reáliskola tanterve éppen az 1873/4 tanévben lépett az első osztályban életbe. Egy hosszas, fokozatos átalakítás következett csupa ideiglenes, átmeneti intézkedésekkel, mely kifejlesztés után a reáliskola elvesztette korábbi szakiskola jellegét s mint a műegyetemre előkészítő középiskola a gimnázium mellé került. Ez a folytonos átmenet, a megállapo- dottságnak ez a hiánya nehézzé tette az iskolai munkát s a tanár részéről erőinek teljes megfeszítését követelte, de lelkesítő is lehetett, mert a régi, belső szervezeti bajok orvoslásával új távlatot nyitott a reáliskolának.