II. kerületi állami főreáliskola, Budapest, 1911

Dr. Jánosi Béla: Brózik Károly

5

A mi intézetünk ezekben az években különben is egy hatalmas fellendülés idejét élte át. A közönség érdeklődése az átszervezés első hírére országszerte a reáliskolák felé irányult. Hat osztályú iskolánk (négy párhuzamos osztályával) 1872-ben s a következő években akkora tanulólétszámot mutat fel (650, 570, 557), a mekkorát teljes nyolc osztályúvá történt kiépítése után sem tudott a mai napig többé elérni. (A nemsokára beálló hanyatlást a tanulók számában a polgári iskolák felállítása okozta. Ezek sokat magukhoz vontak a reáliskolának gyakorlati pályára készülő növendékei közül.)

A budai reáliskolát egy buzgó, lelkes tanári kar működése egyébként is a közönség széles köreiben népszerűvé tette. Az intézet élén 1870/1 óta dr. Suy Móric állott. Nagyműveltségű, lelkes, fáradhatatlanul tevékeny férfi volt, aki a tanári karban levő kiváló erőket becsülni s irányítani tudta, a buzgalmat ébren tartotta s lehetőleg élesztette. A testületben uralkodó szellemet mutatják a különböző tanfolyamok és népszerű előadássorozatok, amelyeket az intézet tanárai a téli hónapokban a közönség számára évről- évre tisztán a közművelődés ügye iránt való buzgóságból tartottak s amelyek iránt akkora volt az érdeklődés, hogy a látogatók nagy száma miatt a legnagyobb termek is szükeknek bizonyultak.

Brózik is fiatal hévvel és lelkesedéssel buzgólkodott az iskolai hivatalos és nem hivatalos munkában. Sorozatos előadásait a fölfedezésekről (1873/4), az etnográfiáról (1874/5), a vadnépek társadalmi viszonyairól (1875/6) előkelő, nagy közönség látogatta. Az első sorozat nyolc előadásán pl. 715 egyén vett részt. Élénken belevegyült az egyesületi életbe is. A Középiskolai Tanáregyesületnek 1874 óta tagja, csakhamar a választmányban is helyet foglal és 1879 óta éveken át az egyesület első titkára. A Földrajzi Társulat is korán meghívta választmányába s ebben 25 évnél hosszabb ideig megtartotta helyét. A 90-es évek elején a Néprajzi Társaságnak is választmányi tagja. Ezeknek az egyesületeknek folyóirataiban, főleg a Tanáregyesületi Közlöny és a Földrajzi Közlemények régibb évfolyamaiban számos bírálatot, könyvismertetést, iskolaügyi és módszertani cikket találunk tőle. Kivált a földrajzi tanításnak egykor sokat vitatott kérdéséhez szólt több ízben hozzá a maga komoly, tartalmas, beható és világos módján.