II. kerületi állami főreáliskola, Budapest, 1911
Dr. Jánosi Béla: Brózik Károly
6 Irodalmi munkássága is főleg e tárgyra szorítkozott. 1878-ban adta ki „Természettani földrajz“-át a VII. osztály számára; mikor pedig a 80-as évek elején a földrajzi tanítás reformja életbelépett s a természetrajz az alsó osztályokban önállóságát elvesztvén, a földrajzzal szoros frigyre lépett, egymásután jelentek meg új meg új kiadásokban tankönyvei, amelyekben Paszlavszky József-fe\ szövetkezve a modern földrajzi tanításnak igen használható és mindenfelé elterjedt segédeszközeit nyújtotta. Ugyané körben mozogtak részben ifjúsági, ismeretterjesztő, népszerű önálló munkái, többnyire külföldi jelesebb útleírások fordításai és átdolgozásai, amelyeknek sorát Diaz könyve „Mexikó meghódítása“ nyitja meg (1878). Ezt követték „A föld fölfedezése“ Verne után és „Középkori ázsiai utazók“ (1881). „Serpa Pinto utazása Afrikán keresztül“ (1884). „Kolumbus Kristóf“ (1889). „Fokvárostól a musku- lumbék országába“ Holub után I., II. (1890—91). „A legsötétebb Afrikában“ Stanley és Mountenay után (1891). „A brit birodalmon keresztül“ Hübner után (1892). „Teleki útja a Rudolf és Stefánia tavakhoz“ Höhnel után (1892). E művek, amelyeknek egy része több kiadásban is megjelent, az ifjúságnak és nagy közönségnek kedves olvasmányai voltak. Mindezek mellett Brózik az iskola belső életében is mindenkép becses tevékenységet fejtett ki. Négy éven át a Révay-önképzőkör tanár-elnöke. A nyolcvanas évek közepétől könyvtárnok s e minőségben az egész, akkor még együtt kezelt könyvtárt újra rendezte, leltározta és cédulakatalógussal ellátta. A segélyügyet hosszú éveken át vezette és 15 éven át az értekezletek jegyzője. Otthonos volt az iskolaügy és adminisztráció mindennemű elvi és gyakorlati kérdésében s nem egyszer terelte a testület körében nyugodt, biztos, higgadt ítéletével és állásfoglalásával helyes irányba az elágazó véleményeket. Nevével többször találkozunk az intézetünk értesítőinek élén álló értekezések és közlemények alatt is. 1875/6-ban jelent meg tőle „A család és vérbosszú a kezdetleges művelődés korában“. Az 1891/2 értesítőben olvassuk az ifjúsághoz intézett beszédét a 25 év előtti koronázás jelentőségéről. Az 1894/5 és 1895/6 években az iskola történetének vázlatát állította össze. 1898-ban az 1848-i törvények szentesítésének évfordulóján tartott ünnepi beszédet. Kiválóan buzgólkodott intézetünk 50-éves jubileumának előkészítésében s az erre kiküldött bizottságnak egyik leglelkesebb tanács
