Magy. kir. állami Erzsébet nőiskola, Budapest, 1916

Az iskolai év története

Meg kell még emlékeznem néhány értékes, kedves látogatásról, melyek ez iskolai évnek ünnepi napjai voltak és sok nehéz küzdelmet elviselni segítettek.

Október 3-án, mindjárt az évnyitás után Mahir Hassan bej, a drinápolyi Liceum igazgatója dr. Erődi Béla főigazgató társaságában hosszabb időt töltött intézetünkben és nagy érdeklődéssel hallgatta növendékeink énekét, szavalatát, melyet tiszteletére előadtak, valamint kedves közvetetlenséggel élvezte a rögtönzött kis magyar kiállítást, melyet az intézetben található jellemző magyaros tárgyakból állítottak össze hamarosan a fiatal tanítónők. Mahir bej valósággal úgy viselkedett nálunk, mintha az egész török nemzet testvéri érzését óhajtotta volna mindnyájunknak tulajdonává tenni.

December 20-án Said államtitkár látogatta meg intézetünket dr. Pékár Gyula országgy. képviselő, illusztris írónk társaságában. E látogatásnak már komolyabb jellege volt. Said államtitkár a török nő helyzetének reformálásán dolgozik és az eszközöket részben nálunk is keresi. Ő már céltudatosan érdeklődött intézetünk nevelési és tanítási rendszere iránt és annak az óhajtásának is kifejezést adott, mily hasznára volna a török társadalomnak, ha évenként néhány török leány az áll. Erzsébet nőiskolában s általában magyar nőnevelő-intézetekben nyerhetné kiképzését. Nagy elismeréssel nyilatkozott a látottak felett.

1916 okt. 17-én dl. Lányi Tivadar honvédfőorvos, aki két hosszú évet töltött fogságban különböző orosz táborokban és mint csereorvos került haza, tartott a növendékeknek igen érdekes, megható, bensőséges előadást rabságának történetéről, élményeiről, különösebben Turkesztán és a chodsgenti fogolytábor ismertetéséről, ahol hosszasabban tartózkodott és hazatérésének viszontagságairól. Tanulságos, magas színvonalú előadás volt.

Dec. 16-án Dessewffy Emilné grófné, a vak katonák hűséges gondozója tartott leányainknak tapasztalatokon alapult élénk szellemi előadást arról, hogyan kell bánni, foglalkozni a vak és a rokkant katonákkal, hogy igazán segítsünk rajtuk és lelkűkben kárt ne tegyünk. Kedves közvetetlensége jó hatással volt leányainkra.

Március havában Tormay Cecil, a jeles írónő és Szász Zsomborné úrnők a Pro Transilvania céljaira rendezett tárgysorsjáték érdekében jártak nálunk és növendékeinknek látogatásukkal igaz örömet okoztak. Sorsjegyeink, sajnos, nem nyertek, de a rendezőbizottság utólag néhány érdekes könyvet küldött ajándékba, amiket utolsó összejövetelünk alkalmával fiók-sorsjáték útján juttattunk a III. A) és B) osztály szerencsés nyerőinek birtokába.

Március 3-án gróf Majláth Gusztáv erdélyi püspök tüntette ki intézetünket magas látogatásával. Különösebben az erdélyi leányokkal foglalkozott ez alkalommal. Mindenikhez volt egy kedves, bíztató baráti szava. Reméljük, hogy — mint Ígérte —, legközelebb az egész intézetet érdeklődésére méltatja.

Május 18-án dr. Prohászka Ottokár, székesfehérvári megyés püspök, a mi püspökatyánk, intézett lélekemelő tanítást növendékeinkhez felséges szónoki beszéd formájában. Azt a gondolatot igyekezett nekik kézzel és ésszel megfoghatóvá tenni, hogy az.élet három nagy értéke: a tudás, a szépség és az öröm csak akkor lesznek tulajdonunkká, éle8