Magy. kir. állami Erzsébet nőiskola, Budapest, 1916
Az iskolai év története
tünk tartalmává és boldogító eszközévé, ha Lélek dolgozza fel, alakítja, formálja át ezeket. A léleknek a lélekkel való szemléyes érintkezését magyarázta és ezzel megjelölte a jövendő tanítónőnek pedagógiai életfeladatát, módszerét és nevelő eljárását. Leányaink nagy tisztelettel, áhítattal figyelték szavát. Isten fizesse meg. * Május 20-án tartottuk évzáró ünnepi összejövetelünket, mikor is a növendékek megható módon búcsúztak el a tanári testülettől — az intézettől. Az igazgató búcsúbeszédében az erkölcsi nevelés fokozataira mutatott rá: hogyan juthat el az egyén a kötelességek hűséges teljesítése útján a felelősség örömének átérzésére és hogyan emelkedhetik fel lassanként a hivatás magaslatára. A haladás és a tökéletesedés útját mutatta meg az életbe kilépő fiatal tanítónőknek, amely a nehéz, súiyos időkben is biztosan célhoz vezet és lelki harmóniát eredményez. Küldjünk e helyről is biztató szót diplomás leányainknak és kívánjunk nekik sok szép örömet munkájukhoz! Július 1-én együtt imádkozott a testület a Békéért! Ez év története is híven jellemzi intézetünket, amely családias jellegű, szülő- és Istentisztelő és hazafias szellemben nevel; e nagy idők tanításait értékesíti, magyar leányainkat takarékos irányba vezeti, női és tanítónői hivatásuk átérzésére, munkás, szép életre a legjobb igyekezettel készíti elő. Sohasem téveszti szem elől azt az örök igazságot: Hogy csak ép testben lehet igazán ép a Lélek! t 9
