Magy. kir. állami Erzsébet nőiskola, Budapest, 1915
Az iskolai év története
I. AZ ISKOLAI ÉV TÖRTÉNETE. Az 1915/1916. iskolai évet is a háború jegyében nyitottuk meg és fejeztük be. Sokszor mondjuk és hangsúlyozzuk, hogy a háborúnak voltaképen két harctere van. Az egyik, ahol fiaink küzdenek hazánk fennmaradásáért, miérettünk, a másik, ahol mi, az itthonmaradottak küzdünk ugyancsak azért a nagy célért, hogy nemzetünk és hazánk jövőjét biztosítsuk, ahol mi dolgozunk és küzdünk őérettük. Ők a messze csatatereken becsülettel, nagy lélekkel teszik meg kötelességüket, nemzetünk múltjához, jövőjéhez méltóan harcolnak és áldoznak — nekünk is mindent kell tenni értük, hazánkért, mindnyájunkért. Fáradtnak lenni most nem szabad és önző, kicsinyes gondjainkat el kell nyomni, felejteni. Ebben a szellemben, a munka, küzdelem, a nagy kötelességek átértésének szellemében dolgozott intézetünk az elmúlt iskolai évben. Igyekeztünk mint vezetőség és tanári testület megértetni kis és nagy növendékeinkkel, tanítónőjelöltjeinkkel, hogy ők nagy idők gyermekei, akikre rendkívüli feladatok várnak és nagy felelősségek! Megértetni, hogy az erős lélek nem a súlyát érzi a felelősségnek csupán, hanem azt a megtiszteltetést, kitüntetést is, hogy neki erejéhez méltó munka jutott! Kettőséletet folytattunk a mi szép intézetünkben: a mindennapi iskolai rendes életet és a rendkívüli időkből származó, a jövőt érintő és előkészítő munkás lelki életet. Lassanként edződünk hozzá a lemondás és nélkülözés szükségességének megértéséhez. Nem lehet e helyen részletesen elmondanom ennek a súlyos esztendőnek nehézségeit, harcait. Csak ezt a szót 3 í*
