Magy. kir. állami Erzsébet nőiskola, Budapest, 1915

Az iskolai év története

képét vetítette növendékeink leikébe és hitet ébresztett aziránt, hogy a magyar Nagyasszony tisztelt alakja sohasem veszhet ki e nemzet társadalmából. Torday Grail Erzsébetnek még két bájos alkotásáról emlékezünk meg. Az egyiknek címe: „Jobb itthon“, a másiké: „Levél a frontról“. A felsőbb leányiskola növendékei mutatták be április havában megtartott, a szokott magas színvonalon álló zenei és szavalati előadásaikon. Örömmel ajánljuk e helyen is a gyermeki, a fiatal leány- leiket oly helyes irányba nevelő kedves költői megnyilatkozásokat iskoláink figyelmébe.

Március 15-én Dégay Olga, a polgári iskolai tanítónőképző nyelv- és történettudományi szakcsoport III. éves növendéke tartotta az

ünnepi beszédet, amely mindnyájunkra mély hatást tett.

*

Május havának egyik szép napján egy napsugáras kedves látogatásban volt része intézetünknek: CSERNOCH JÁNOS dr., bíboros hercegprímás Főmagassága tüntette ki intézetünket megjelenésével és érdeklődésével. Közel két órát időzött nálunk és mindenre kiterjedő gondossággal lekötelező méltánylással szemlélte meg intézetünk helyiségeit és a tanári testületek és növendékek munkásságát. Elismerően kiemelte, hogy a polgári iskolai tanítópőképzőben valóban főiskolai munka folyik. De különösen jól esett és a testületek minden egyes tagjára és minden egyes növendékre felemelőleg és jótékonyan hatott az a megtisztelő kedves kinyilatkoztatása, mellyel elbúcsúzott tőlünk a mi magas vendégünk. Azt mondta, hogy sokat várt ugyan az áll. „ERZSÉBET NŐISKOLÁ“-tól mint az ország első nevelőintézetétől, de amit talált, az várakozását felülmúlta. E helyen ismételten megköszönjük Ö Eminenciájának figyelmét és azt kívánjuk, vezérelje el a jó Isten körünkbe még sokszor és mennél előbb! Látogatása ünnepet jelentett intézetünknek.

Szükségünk is volt erre éppen május havában, mikor az év legnehezebb idejét a kollokviumok, a számadások, az aratás idejét éli intézetünk. Az idén ez nehezebb volt, mint máskor, ilyen nehéz talán még sohasem volt. A kék egyenruhák között gyászruhák és a szívekben mennyi kétely és bánat. A fiatal lélek szinte értelmetlenül áll e súlyos idők nélkülözésével szemben. A felsőbb leányiskola gyermekleány növendékei öntudatlanabbul élik át, de rajtuk is megérzik, hogy lelkűk derűje, vidámsága nem oly teljes, mint a boldog béke idején. A polgári tanítónőképző növendékei tudatában vannak annak, amit átélnek, gondolkoznak, résztvesznek egymás bajában és bizonytalan érzéssel gondolnak a jövőre.

13